7.fejezet

Na először is:
-Nincs vége a történetnek itt. Bár a vége ilyen lesz de nincs.
És a jó hír:ITT A 7!!!!

7.fejezet

-Mondanám,hogy nagyon régen történt, de hazudnék. Igaz,hogy Jessica kb. az anyukáddal egy idős, de mégsem történt olyan régen.
Jessica az anyámmal egy idős? Ezt nem gondoltam volna.
-Bocs , hogy közbe vágok de te hány éves is vagy?
-87 leszek 12 nap múlva.
Próbáltam nem mutatni mennyire ledöbbentett ez a hír.
-Mikor a földre „szálltunk” nagyon sok embert kellet megvédenünk. Olyanokat akik igazából nem érdemeltek volna kegyelmet. De nekünk feladatunk volt mégpedig,hogy védelmezzük az emberiséget.
Mikor megszülettünk, volt egy nagyon erős angyal,a neve Anna volt.Ő tartott minket egységben. Az ő képessége az volt,hogy tudott hatni más emberekre. Ezt kihasználva mindenki megszerette,így nem sokkal a születése után hatalmat szerzett,sőt ő lett a hadvezérünk. A legtöbb férfi (angyal) bele szeretett. Én azon kevesek közé tartoztam akik nem így éreztek Anna iránt. Minden rendben volt:az emberek nem bántották egymást mivel mi megakadályoztuk,és mi sem harcoltunk,hála Annanak. Egy nap behívott Anna a sátrába (sátrakban éltük).
Még most is emlékszem mennyire gyönyörű volt aznap. Csak úgy szikrázott. Persze akkor még nem sejtettem mit szeretne. Igaz nem voltam belé szerelmes,de ahogy rám nézett és ahogy beszélt hozzám... Be kel vallanom megbabonázott. Minden egyes szavára emlékszem.
-Adam. Már azt hittem sose látogatsz meg. Hiányoltalak.-csodálatosan utánozta Anna hangját. Előtem volt az egész történet.
Fogalmam sem volt,hogy miről beszél. Nekem akkoriban egy Alice nevű földi paraszt lány tetszett. Mindent megtettem volna érte. Adam szem már nem volt rajtam. A semmibe bámult. Meg kel mondjam szörnyen féltékeny lettem erre az Alicre. Ez nyilván feltűnt neki, mert alig érezhetőn megsimította a combomat. Beleremegtem.
-Hölgyem. Hivatott.
Anna felkacagott és előttem termet egy perc alatt. Az arcomra helyezte tökéletes kezeit,és vadul méregetett.
-Ha jól tudom valamilyen Alicbe vagy szerelmes, egy földibe.
Nem tudtam mire akar kilyukadni,de íves ajkai egyre kecsegtetőbbek lettek.
Szinte biztos lettem,hogy már nem is nekem mondja. Teljesen megfelejtkezett rólam. Nem volt könnyű Adamot hallgatni,miközben arról beszél hogy hogyan indult be egy Anna nevű lányra. Nem zavartam meg,ennek ellenére sem. Tudni akartam,és ha ehhez az volt szükséges,hogy Adam minden apró részletet elmondjon,hát vállalom.
-Nem mondanám hölgyem,hogy szerelmes vagyok belé. Csak megtetszett. Miért?
Anna megint nevetett. Egyik kezével a hajamba túrt,a másikat pedig a derekam köré fonta.
-Csak érdekelt. És mi mindent tennél meg Alice miatt?
Egy pár percre elfelejtettem,hogy mit érzek Alice iránt. De most eszembe ötlött Alice mosolya és az ahogy kacag. Az a kislányos mosoly az arcán.
-Bármit.
-Ezt is?-kérdezte és könnyedén megcsókolt. Túl nagy volt a kísértés. Túl szép volt Anna. Túlságosan is férfi voltamVissza csókoltam. Anna a lábát a derekam köré csausztata én pedig meg örültem érte.
-És ezt?-a pólójához kapott amit könnyedén lerángatott magáról.
Eddig nem szóltam semmit de éreztem,hogy ami most jön azt már nem bírnám elviselni.
-Oké Adam. Értem. Átugorhatnánk ezt a rész?
Adam meglepetten kapta rám a tekintetét, mintha eddig nem vett volna észre.
-Sajnálom. De túl erősen emlékszek rá. Kérlek hagy fejezem be. Nem lesz semmi durva.
Nem örültem neki,de bólintottam.

Persze mondtam neki hogy hagyja abba,de rám sem hederített. Tovább csókolt sokkal szenvedélyesebben,mint eddig. Mikor már engem is vetkőztettet volna,egy nagy ütéssel a földre dobtam. Mikor földet ért,meglepetésében föl sikított. Egy hű katonájarögtön letepert.
Sikerült eltűnöm,de nem sokon múlt. Anna mikor észlelte veszteségét,megölette Alicet. Még sosem voltam annyira dühős nőre mint akkor. Kivéve -és rám emelte égszínkék szemeit.- Mikor nem engedett Amsa hozzád.
Vissza mentem a táborba,hogy megkeressem,és megöljem Annat. Persze sehol nem volt addigra már a tábor.
De 10 angyal ott maradt. Azt mondták,hogy Anna minden angyalt ki akart végezni,ezért megszöktek. A 10 angyal közül 1 volt csak lány. Az volt a neve,hogy June.- megmerevedtem, így hívták az anyámat is. June Derwish.- Még nem láttam hozzá hasonló angyalt. Nem ő volt a legszebb a táborban,de ő volt a legszínesebb. Mindenkiben meglátta a jót,főleg akkor mikor arra a legnagyobb szüksége volt az illetőnek.
Mikor elmeséltem,hogy miért jöttem vissza,azonnal elkezdte védeni Annat. Hogy csak azért tette,mert szeret,és mérges volt,de ő is angyal. A szavai mosolyt csaltak az ember arcára. Olyan kedves volt. De sajnos csak ő gondolta úgy,hogy Anna nem bűnös,csak szerelemes. A többiek felakarták kutatni,és megölni.
Akkor még én is osztottam a többség véleményét. De tudtuk,hogy Anna és társai sokkal többen vannak mint mi,és már nagyon messze lehetnek, ezért úgy döntöttünk, hogy megvárjuk míg mindenki erőt gyűjt, és majd akkor támadunk. Még a támadásunk előtti éjszakán oda jött hozzám June. Olyan ijedt volt.
-Adam. Tudom, hogy tudja miért csinálod, és ne tedd.
-Énszerettem Alicet, és ő elvette. Az a minimum, hogy én is leveszem az életét.
June láthatóan megszeppent.
-Ha így döntöttél elválnak útjaink.
-Mi?
-Adam én szerelmes vagyok. De olyan valakibe aki sose fogja ezt viszonozni.
Meglepetten meredtem rá. Biztosra vettem,hogy belém szerelmes.
-June, én nagyon kedvellek de csak mint barátot. Sose fogok rád úgy tekinteni.
-Én nem is rád gondoltam. Ő egy ember.
-Ohh. Akkor miért hagysz el minket?
-Mert szeretem. És Anna veszélyesebb mint gondolnád. Biztos vagyok benne,hogy max. csak 4-en maradtok életben. Én nem akarok meghalni. Főleg most nem.
Nem tudtam megszólalni,de mire mondtam volna valamit már el is tűnt.
2 hétre rá,megtaláltuk Annat. June-nak sajnos igaza lett. Mindenki meghalt,csak én nem. Menekültem, bevallom. De Anna hadserege létszámát is lecsökkentettük. Csak 3-an maradtak neki:Eric,Odic,és Pas. Odic és Pas megtámadtak engem,de sikerült végeznem velük.
Már rég benne jártunk a háborúban mikor észre vettem,hogy ez nem csak a mi háborúnk már,hanem az embereké is. Mivel mi nem voltunk ott mellettük, elkezdtek csatázni.
Új angyalok jöttek és haltak meg. Mindez 1989-ben történt. Anna mindenkit megölt, aki valaha is ellene tett . Kezdtem megijedni,hogy mi van ha rátalál Junera, így hát elkezdtem keresni, csak hogy megvédjem. De sehol sem találtam,így arra következtetem,hogy már rég megölték. Eközben már nem voltak jó és rossz angyalok. Csak rosszak. Így lettek ők a Sikoltok. Hogy miért ez a nevük? Leginkább azért mert amerre járnak csak halál sikoltás övezi őket
Itt szünetet tartott.
Érdeklődve figyelte az arcomat. Nem bírtam tovább, hogy ne kérdezzem meg.
-June az anyám?
Könnyedén átkarolt.
-Hagyd, hogy befejezzem. Akkor minden kiderül.De még éltek olyanok akik tudták,hogy mi a feladatunk. 1990-ben az angyalok legvéresebb csatája következett be. Mindenki menekült,legyen ember vagy angyal. Persze az emberek nem tudták mi elől menekülnek, csak ösztönösen tették. A sikoltok erősebbek nálunk, mivel a félelemmel, és lelkekkel táplálkoznak. Nekik csak ez az élet. Mi angyalok is megtehetnénk ezt,de mi védjük az embereket,nem írtjuk. Az évtizedek során teljesen megváltozózott a külsejük. Nekik eltűnt a szárnyuk,helyette sokkal erősebbek lettek. Mindenkit megöltek,vagy sikoltóvá változtattak. Én mindent be vetettem,csakhogy megtaláljam és megöljem Annat. Csakhogy Anna a sok gonoszságtól,egyre szebb és erősebb lett. Egyszer 1991-ben rátaláltam. Egy tóban fürdött mezítelenül. Rá akartam ugrani,és megölni. De amint kiemelkedett a vízből, elvarázsolt. Mikor észre vett, rám mosolygott és intett,hogy csatlakozzam. Én már ott voltam,hogy utána megyek és át adom magam az élvezetnek, de eszembe ötlött June,és Alice arca. Ők haltak meg, e test és szív miatt. Ugyanakkor-érveltem magamnak- Ha bemegyek és átadom magam az élvezetnek...utána még mindig megölhetem.
Ez jó érvnek tűnt,és elkezdtem vetkőzni.Megjelent előttem Adam pucér felső teste. Még a gondolatra is beleremegtem,és elkezdett bizseregni a testem. Hogy ezt palástoljam elhúzódtam tőle. Nem is vette észre,annyira bele felvetkezett önmagába.
Már a nadrágomhoz nyúltam mikor felpillantottam,hogy még egy vágyakozó pillantást vessek Anna felé. De Anna már nem volt a vízben. Előttem állt. A szám tátva maradt,mikor minden egyes porcikáját megvizsgáltam. Türelmesen várt,és mikor a tökéletes ajkaira tévedt a pillantásom,elmosolyodott,és boldogan fogta meg a kezem. A haját kiengedte,így ráomlott kebleire. Nem voltam benne biztos,hogy megtudom állni azt hogy rámásszak. Ezt láthatta Anna,mert kedvesen elkezdett érvelni.
-Ha nekem adnád magad Adam,véget vethetnék ennek a háborúnak. Akkor csak mi ketten léteznénk,legalább 2 percre. Itt állok előtted és semmit sem teszel. Az istenért kedvesem. Te is férfi vagy.
Egyre jobban éreztem,hogy már nem én kezelem a testem,hanem ő. Mégsem akartam kigombolni a nadrágom. Még mindig Alice orcája ragyogott előttem.
-Megakarlak ölni. Miért nem vagyok rá képes?
-Mert szeretsz-láthatta hogy nem hiszem el,mert el komolyodott.-Vagy mert ez a képességem. Meg tudom,tenni hogy az emberek szeressenek.
-Mit tettél Alicel?
-Oh azzal az emberrel?Adam az nem a te súlycsoportod. Én sokkal inkább te vagyok. Ha bele gondolok örülök is,hogy akkor nem feküdtél le velem. Most sokkal szebb lettem.
Sajnos igaz volt. A bőre porcelán fehérré vállt, igéző kék szemei még erősebben villogtak,de ami a legeslegszebb volt benne az a hangja volt. Nem is beszélt hanem énekelt. Ha valaki rá nézett,olyan érzése támadt,hogy meg kell védnie,minden rossztól. Senki sem gondolná,hogy ő minden gonoszság lételeme.
-De nekem is van szívem Adam. Hallgasd csak...
A hallásomnak hála így is tudtam,hogy dobog a szíve,de hagytam hagy tegye a kezemet a mellére. Fintora torzult az arcom. Volt egy olyan érzésem,hogy már rég eltértünk a tárgytól.
Már ott voltam,hogy engedek neki. De ekkor meghallottam a fejemben June hangját:Anna veszélyesebb mint gondolnád. Biztos vagyok benne,hogy max. csak 4-en maradtok életben. Én nem akarok meghalni. Főleg most nem.
Eldobtam magamtól, akárcsak mint 4 évvel ezelőtt. Anna dühében ordítót,és eltűnt. Persze maga mögött hagyta Ericet. De Eric nem tett semmit sem velem. Csak mosolygott,ez persze feldühített, de látszólag ez volt az amit elakart érni.
-Ha rám támadsz meg halsz.
És eltűnt. Utána akartam menni de mindhiába. Nem láttam egészen múlt péntekig.
Mikor elmentek betegesen megakartam megölni Annat. Talán azért akartam ennyire,mert zavart,hogy akárhányszor látom bele szeretek, de közben mégis csak gyűlölöm. Még ebben az évben láttam -utoljára- Annat. Egy motel szobájában aludtam, mikor egyszer csak éreztem hogy valaki forrón ölel,és csókol. Mikor kinyitottam a szemem, Annat láttam, ahogy rajtam fekszik (egy gyönyörű átlátszó fehér köntösben) és csókol. Szerintem neki én voltam a gyengéje. Mivel minden férfit megakart,és meg is szerzett. Csak engem nem tudott. Annyiszor láttam már ahogy bűvöl,hogy nem zavartattam magam. De úgy döntöttem bele megyek a játékba. Vissza csókoltam,és letepertem. Mikor már bontotta volna ki a köntösét egy gyors mozdulattal a torkába ütöttem a kezemmel. Annyira meglepődött először,hogy nem tudott megszólalni. Ez az ütés nem halálos volt,hanem lebénította. Egy pillanat alatt felálltam,és elő vettem a bicskámat. Gyorsan akartam vele végezni. Mikor oda értem esdeklődbe nézett rám.
-Adam... kérlek ne ölj meg... sajnálom Alicet....Van egy lányom....Amsa....Kérlek.....
Ledöbbentem a szavait halván. De tudtam,hogy meg fog halni mivel túl erőset ütöttem. De megsajnáltam- Hirtelen nem bírtam elviselni a tudatott,hogy megöltem egy anyát.
-Amsa...Amsa...-ismételgettte.
Meghalt.
Végre rám emelte szemeit. Láttam mennyire megviselte a gyilkossága. Elkellet volna borzadnom ettől,de nem tettem. Csak sajnáltam.
-Adam?
Rám mosolygott.
-Kicsit bele feledkeztem. De érted már,hogy miért nem akarom hogy ölj? Engem még így is megvisel...ennyi év után.
Csak bólintottam, és már csókoltam is. Pánikszerűen csókolt vissza.
-Szóval Anna lánya Amsa?
-Igen. Mikor kiderült,hogy tényleg létezik, messziről követtem minden egyes lépését. Anyjától örökölte ezt a vonz erejét, és a képességét is. Jane még nincs vége a történetnek.
-Biztos?
-Szeretnéd megtudni ki az June?
Egy csapásra befészkeltem magam Adam ölébe. Erre felkacagott,és bele fogott a mesélésbe.Rá egy évre,hogy megöltem Annat,találkoztam Juneal. Szebb volt mint amikor utoljára láttam,és sejtelmem sem volt, mi teszi ilyen vonzóvá. Rögtön oda mentem hozzá és vidáman köszöntöttem.
-June! Vagy 1000 éve nem láttalak! Már azt hittem megölt Anna.
-Sajnálom de nem ismerem uram.
Annyira meglepett a válasza,hogy hagytam hagy menjen el. Persze 4 hónappal rá megint megkerestem. Egy piacon vásárolt éppen.
-June! Minden rendben?
Nem is nézett rám. De a következő pillanatban, egy feltűnően jól néző ki pasit vonszolt maga után. Az apádat Jane. Könyörgéssel volt tele a szeme,tudtam, hogy most elkel mennem. Természetesen nem akartam. Ő volt az egyetlen olyan élő személy aki Anna megölése után ismert... De 3 hét után újra megakartam lesni. Persze okosabban kellet csinálnom mint ahogy eddig tettem. Olyan időpontot választottam mikor a férfi nem volt vele. Az egyik napon sikerült is. June éppen egy csókkal köszönt el,mikor én rá rontottam. Feltett szándékom volt, hogy addig nem hagyom itt amíg meg nem magyarázza, hogy mi ez az egész. Halkan felsíkoltott mikor meglátott.
-Mit keressel itt? Nem fogtad a jelet? Nem látunk szívesen!
-Láttunk? Ki ez a férfi?
June forgatta a szemét de válaszolt.
-Akiről meséltem,mikor legutobb találkoztunk. Ő az a ember férfi. Azt mondtam soha nem fogja viszonozni a szerelmem, de tévedtem. Charse mindig is viszonozta és viszonozni fogja az érzelmeimet.
Mikor erről beszél elhomályosodott a tekintette.
-Miért tettél úgy, mintha nem ismernél? A picaon.
June már megint forgatta a szemeit, és egy székre ült.
-Nem nyilván való? Nem akartam, hogy Anna lássa: mi még beszélünk. Mindenkit megöl aki a közeledben van, vagy aki valaha is ártott neki. És én mindkettőt megtettem.
Nevettnem kellet.
-June nem kell aggodnod már ezen! Én megöltem Annat! Biztonságban vagytok!
Sokkal jobban letablzdta a hír mint arra én számítottam. Az arca falfehér lett, és úgy tűnt elfogájulni.
-Megörültél Adam? Megöltél egy anyát!
-Honnan tudod, hogy Annanak volt egy lánya? Amsaról senki sem tud!
-Amsa? Mindegy Adam! Azt hiszed Anna követői megfognak állni csak azért mert már nincs kit követniük?
Erre nem gondoltam. És sajnos igaza volt.
-Csak még dühhösebbek és még gonoszabbak lesznek! Van egy gyermekem Adam! Fél angyal és fél ember! Mi lesz ha megölnek? Vagy őt? ISTENEM
Hisztérikusan örjöngött.
-Megígérem June, hogy addig nem mozdulok el a háztól, míg meg nem védtelek titeket.
-Köszönjük de akkor egész életedben itt kel majd őrködnöd!
Én erre csak elvigyorodtam,és már el is tűntem.
A következő 1 évet végig figyeltem, Junera vigyázva. Megláttam June kislányát. Olyan gyönyörű volt! Furcsa mód Annara emlékezettet. De azt mondtam magamnak csak a szépsége miatt. Egyik este mikor June arra a helyre nézett ahol engem sejtett. Halkan formálta a szavakat:beszéljünk.
Én tökéletesen értettem,és mikor a férfi és a kislány már aludt, én June hálószobájába léptem.
-Beszélni akartál velem.
-Köszönettel tartozik a családom Adam. De úgy érzem már nincs rád szükségem. Ha itt vagy és figyelsz nem merem megcsókolni Charset. És a lányomat is féltem tőled. 16 éves korában nem fog tovább öregedni, és akkor majd várhatóan beléd szeret. Tudom, hogy szeretnéd őt Adam,de az én kicsi lányom!
-Arra kérsz,hogy menjek el?
-Nem fognak megtámadni! Eddig sem tették!
-Charse ugye nem tudja, hogy angyal vagy?
Nem értette miért ezt kérdeztem. Én sem értettem.
-Sokszor mondta, hogy angyal vagyok, de nem nem tudja.
Mikor erről beszélt mindig elhomályosodott a szeme.
-Rendben elmegyek. De ha meg mersz halni!
És megöleltem. Nem akartam elveszíteni azt az embert aki még normális koromban is ismert. De nagyon úgy látszik,hogy elveszítem.
-Nem fogok Mindent köszönök. És hidd el a családom is megfogja hálálni valahogy.
Ő is átölelt.
A következő percben már francia országban álltam.
Soha többé nem láttam Junet. De tudom,hogy halt meg.
Mikor elmentem,rá egy 10 évre. June éppen főzött valamit, mikor rá talállt egy Eric nevű angyal. Imádta Annat és mindenkit megölt aki valaha is ártott halott szerelmének. Junet még aznap megölte.Összeborzadtam. Túl sok információt kaptam túl kevés időn belül. Adam a nyakamat kezdte csókolgatni.
Legnagyobb meglepetésemre elhúzódtam tőle.
-Bocs de ez most nem megy. Túl sok az info.
Bólintott, de visszahúzott az ölébe. Tudtam, hogy erősebb nálam így hagytam hagy folytassa ott ahol abbahagyta. Én meg csak gondolkoztam.
Szóval Eric ölte meg az anyámat. Amsa annak az embernek a lánya aki rámászott Adamra még anno. És Jessica minden angyalnál erősebb mert sikoltó. Nagyon nehéz volt koncentrálni, miközben Adam a fülemet csókolgatta. De mégis nevetnem kellet.

-Lehet pár kérdésem?
-Mhhh.
Már a tarkómnál tartott.
- Szóval Eric ölte meg az anyámat? Akkor hogyhogy még Amsanal van? És hogyhogy nem ölt meg téged? Hisz te ölted meg Annat.
-Hhm.
Csalódottan abbahagyta a tarkóm csókolgatását, és rám nézet.
-Engem azért nem ölt meg mert nem akar többször ölni, és mert mióta meg látta Amsat, elfejtette Annat.
Vissza tért a nyakamhoz.
- Nem sokára haza ér apa. Menned kéne.
Nem tudtam leállítani.
-Gyere át hozzám. Még nem láttad a lakásomat.
A kíváncsiság győzött. De ugyanakkor féltem, hogyha átmegyek hozzá nem tudja majd türtözdtetni magát. És ami rosszabb én sem fogom tudni.
-Ez igaz. De apa nagyon ki lesz ha megtudja,hogy ma sem voltam suliba.
Ekkor szólalt meg a telefonom. Pánikszerűen vettem fel.
-Igen?
-Jane! De jó hogy föl vetted!
-Bocsi de ki is vagy?
Közben lementem a földszintre, hogy Adam ne hallhassa a választ.
- Jhos! Tudod.
Megfagytam. Nyugalmat erőltettem a hangomba.
- Persze. Miért hívsz?
- Nem szeretnél ma találkozni? Velem.
Nem akartam találkozni. Pont vele nem. De megakartam tudni mindent anyám gyilkosáról. Hogy hogy él és miért ölte meg őt. Talán perverznek hangzik, de végre rájöttem mi történt anyámmal.És vissza akartam adni ezt Ericnek. Jhos segítségével meg tudom tenni.
- Öhm. Tudod,még mindig Adammal járok?!
- Igen. Sajnos . De attól még találkozhatsz velem nem? Az nem tilos.
Hiába tudtam, hogy szeretem Adamat.. És hiába tekintettem csak barátnak. Csak barátnak akartam tartani , de amikor találkozzunk, és amikor beszélgetünk, egy kicsit mindig bele szeretetek.
- Nem az nem tilos. Tényleg nem az. Hol akarsz találkozni?
- Szóval találkozol velem?
- Hol?
-Egy fürdőre gondoltam. Csakhogy fürdő ruhába lehessünk.
Nevetett. Én viszont nem akartam megadni neki a lehetőséget. Egyre jobban kezdett hasonlítani ez a helyzett Adam anno-s helyzetéhez. De féltem ha nemet mondok nem akar majd találkozni.
- Miért akarod, hogy fürdő ruhában legyünk?
- Kényszerítesz, hogy kimondjam?
- Csak érdekel.
- Mert kíváncsi vagyok a testedre.
- ADAMMAL JÁROK Johs!
- De attól még nem bűn ha mással találkozol.
- Az nem de ha beszélgetésen kívül más is történik... Az már az.
- Nem fog. Megígérem. Max. egy csók. HACSAK nem akarsz mást is... Mert akkor megteszem neked.
Undorodva, de mégis vágyakozva képzeltem el ahogy a szája könnyedén nyitja az én számat.
- Most elképzelted igaz?
- Fuj! Nem! Soha nem kérlek meg rá! SOHA.
- Majd meglátjuk.
- Nem Amsaval jársz?
- De. Baj?
-Nem.
- 1 óra múlva.
- Adamtől még elkéredszkedek.
- Jöhetsz átlátszóban is.
- Csak egy csók Jhos. Semmi több.
- Majd meglátjuk.
Gyorsan lenyomtam,és kényszerítettem magam, hogy ne képzeljem el a jelenetet Jhosal.
Vissza mentem a szobámba. Adam már az ablaknál állt. Nem voltam benne biztos, hogy elmondjam az igazat. Nem akartam megbántani. De mindenképpen elakartam menni találkozni Jhosal. Már csak Eric miatt is. Tudni akartam,hogy mi van. Viszont nem megyek átlátszóban. Még csak az kéne. Másrészről viszont akkor miben menjek? Természetesen nincs átlátszó fürdőruhám. Még fürdő ruhám sincs nagyon.
Ekkor oda jött hozzám, és könnyedén megcsókolt. Biztos a fal felé akart nyomni, de nem számolt az ágyammal. Szabályosan rá dőltem. Adamnak sem volt több szerencséje: Ő is rám esett. A fájdalomtól felnyögtem. Amilyen gyorsan csak tudott könnyített a súlyán. Amint ezt megtette, a derekamnál fogva feljebb húzott magához. Nem akartam elrontani ezt a pillanatot, ezért durván a pólója alá nyúltam, hogy érezzem tökéletesen kidolgozott testét. Elfelejtetem Jhost, anyát, Noort, Ericet és minden rosszat. Először nem érhette, mert megfogta a kezemet a pólója alatt. Csak egy könnyed kis szót mondott:
-Akarod?
Én válasz helyett tovább csókoltam, mire ő egy pillanat alatt megfosztott a pólómtól. Egy pillanatra átfutott az agyamon az a 6 éves beszélgetés az anyámmal.
- Kicsim? Beszélnünk kell.
- Rosszat tettem?
- Nem. Tudod, hogy hogy születtél?
- Anya neee.
- Muszáj édesem. Szóval?
- Anya mikor 6 éves voltam a takarító nőnk mindent elmondott elég részletesen.
- Ohh. Rendben.
A ruhám után néztem. Lent volt a földön, de nem nézet ki úgy mint egy ruha. Szét volt szabdalva. Adam csak egy pillanatra állt le a csókaimal, csak azért hogy feltegyen egy kérdést.
-Ki volt az?
Megtudtam volna pofozni amiért ezt tette velem. Miért pont most? Próbáltam menteni a helyzetet, és a nadrágomhoz nyúltam, de Adam acél kezei megint csak gondoskodott arról, hogy erről letegyek.
- Nem tudod?
Rimánkodtam, hogy azt mondja, de tudom.
- Nem.
A szeme megkínzott volt. Elmondom, de utána még mindig folytathatjuk
- Jhos. Kérte, hogy találkozzunk.
Adam olyan messze húzódót tőlem, amennyire csak tudott, de mivel szorosan átfontam a karjaimmal, ez nem lehetett olyan könnyű neki.
- És? Elmész?
- Igen.
Lesütöttem a szemem. Nem mertem rá nézni. A következő pillanatban már nem feküdt rajtam. Az ablaknál állt. Én ezzel a mozdulattal együtt elvesztettem a hittet, hogy most elvesztem a szüzességemet.
- Oké. Akkor elmegyek.
Feldühített, hogy igent mond. A barátnője vagyok és állítólag szeret!
- Adam nem vagyok a szolgád! ODA MEGYEK AHOVA CSAK AKAROK! Nem tilthatod meg.
- Tudom.
Felkaptam egy párnát és hozzá vágtam.
- Gusztustalan vagy Adam Ellik! Miért engedsz el? Miért nem mondod, hogy maradjak? MIÉRT?
Oda mentem hozzá, és a kezemmel ütöttem ott ahol értem.
- Menj.
Nyugodt volt. Sokkal nyugodtam mint akartam. Bele törödöt.
- NEEEEM!
Az ő szemeiben is könnyek gyűltek. Nem értettem mit jelent ez. El akar menni? Vagy csak simán veszekszünk?
- Viszlát Jane.
- Nem!-sikoltottam. Ez azt jelenti,hogy elmegy. Hogy nem szeret.- Nem megyek el! Hallod Adam? Nem megyek!
De már nem volt ott.
Összetörtem. Főleg úgy, hogy nem tudtam mit jelent ez. Hogy vége, vagy nem. Ez csak egy veszekedés. Miért képzeltem azt, hogy nem fogunk veszekedni?
Miért megy ilyen gyorsan az idő? Miért nem áll meg? Miért kell elviselnem Adam hiányát?
Kedvem támadt magamat ütni. Az én hibám volt, hogy Adam elment. Ha nem vettem volna fel a telefont... Jhos. Most ott van ő. De nem akartam vele lenni. Én Adamet akartam! Az én Adamemet. De nem is biztos, hogy elment. Lehet, hogy csak azt várja, hogy kimenjek hozzá az udvarra. Ezt viszont rögtön elvetettem. Fél 4. Jhosal fél óra múlva találkozom. Talán egy jobb élet vár – vele.