1 fejezet

Olyan volt mint a többi nap. Olyan esős szomorú, borús. De ugyanakkor mégis más. Már mikor felkeltem az ágyból éreztem, hogy valami ma történni fog. Persze nem arra gondoltam. Felkeltem, és mentem zuhanyozni. Mikor a tükörbe néztem a megszokott arc nézet vissza rám. Barna félhosszú haj, kék szem(mindenki mondja hogy ez milyen szokatlan: barna hajhoz barna szem jár nem pedig olyan türkiz kék amilyen az enyém),és aránylag vékony ajak. Mikor lefürödtem és felvettem kedvenc fekete pólómat, farmeromat, magamra aggattam a karkötőimét és a gépemhez ültem. Mióta Anya meghalt az volt az egyetlen örömöm hogy írtam. Itt mindent kitudtam élni magamból. Több karakterem is volt, egyikben a suli legokosabba vagyok, másikban bombázó voltam. Nem mintha csúnya lennék csak éppen nem a legszebb. Anya mindig azt mondta én a tipikus átlag vagyok: Nem tűnök ki a tömegből, de ha észre vesznek nem bírják rólam levenni a szemüket. Na igen. A suliban is átlag vagyok, senki sem tudja hogy én a világon vagyok csak a barátnőm Nor. A fekete lap topot hirtelen elöntötte a fény, amint bejött a monitor. Megjelennek a mappáim, és a házi dolgozataim. Mennem kellet, hisz apa már rég elment dolgozni így én már egyedül vagyok. Lesiettem a lépcsőn felkaptam az oldalt táskámat(amit mellesleg tele aggattam minden -féle kitüzövel) és siettem a suli buszhoz. Norral csak bent találkozunk,mivel ő nagyon közel lakik. Így legtöbbször Stef mellé ülök a 2. „barátomhoz” a suliból. Steffel nem igazán vagyunk barátok, de szoktunk beszélgetni, és én meg Noor az ő asztalukhoz ülünk ebéd szünetben. De sajnos Jessica és hű csatlósai is iskola busszal mennek. Jessica utál engem, persze nem tudom miért mert semmi rosszat nem tettem neki, csak egyszerűen utál. Így utál Cameron és Loo is(Jessica csatlósai). Mikor megjött a busz, és felszálltam szokatlan csönd fogadott. Mármint nem kiabálta Jessica hogy milyen bénán nézzek ki és nem fogadta a beszólást ostoba röhögcsélés. Stef mellé lehuppantam és fojtott hangon kérdeztem meg

• Mi ez a nagy csönd? Talán Jessica jó útra tért? - vihogtam mert még a gondolat is vicces.
• Nem csak jött egy új banda vagy mi. Jött 5 barát akik a mi évfolyamunkra fognak járni. Mindenki azt találgatja kik is ők. -válaszolta ridegen. Nem jön neki túl jól ha még jönnek fiuk akik lehetőleg szívatni fogják,vagy cikizni. Stef nem volt a suli lúzere de nem volt népszerű sem. Nem is nézet ki rosszul, fekete tüsi haj,barna szem,és telt ajkak,sőt még jól is nézet ki. De nem volt a suli kedvence.
• Honnan jönnek?- kérdeztem,mert felakartam készülni,hogy idioták vagy normálisak lesznek.
• Nem tudom,csak annyit hogy messziről. Állítólag a banda vezér egy lány.-említette meg elmélázva- lehet hogy nem is lesznek olyan hülyék.
• Ugyan. Gondolj Jessicára!!!-ábrándítottam ki. De bennem is elszántotta a remény csíráját. Mi van ha ez jót jelent? Ha a suliban nem csak rossz történhet. Bár!
  Nem szólaltam meg,de Stef még beszélt hozzám,ám én nem nagyon hallottam. 16 éves vagyok és még nem történt semmi különösen jó az életeben. Anya meghalt 14 éves koromban,így nem nagyon tudtam kibulizni magam. Apa elküldött a nagymamámékhoz Texasba fél évre,így nem otthon sírtam álomba magam. Vissza gondolva megértem apát. Hisz így Texsaszt utálom,oda kötnek az első igazán rossz emlékek,nem pedig ide szóval egészen szeretek a körülménykehez képest itt lakni. Egy pasim se volt mert ha egy fiú elkezd velem beszélgetni valahogy mindig a halálra terelődik a beszélgetés úgy hogy én csak egy sziát mondtam az egész beszélgetésben. Mire ezt végig gondoltam már mégis érkeztünk a sulihoz. A buszról csak úgy tódultak le a diákok,hisz mindenki látni akarta a jövevényeket. Még Stef is nyújtogatta a nyakát.HA a barátja lettem volna most megjegyeztem volna neki hogy álljon le és hogy ne reméljen túl sokat az egésztől. De csak szótlanul le trappoltam a buszról és ott voltam Jerse egyetlen középsulijában. Az épület barátságtalan narancssárga betonnal volt ki kövezve,és egy rút szobor volt a suli kertben. Csak most vettem észre mennyi embert vonz ide pár új gyerek. Felfedeztem az örök későket amint befelé rohannak a suliba pedig még csak fél nyolc volt. Mindenki csak úgy rohant a suliba. Stef még mellettem volt vagy 10 másodpercig de aztán nem bírt magával és ő is futni kezdett. Én persze egészen máshova gondoltam,és leültem egy padra pont a rút szobor elé. Elővettem az Ipodomat és a kedvenc könyvemet(Bukott) és bele merültem az angyalok történetébe. Kb. 5 perc múlva nagy szél támadt és az eget egy töredék másodpercig fény lepte be. Nem értettem mi ez de azt tudtam hogy gyönyörű. A következő pillanatban észre vettem hogy a szemközti bokorból 3 fekete ruhás fiú lépett ki. Rögtön tudtam hogy ezek az új tanulok. Még sosem láttam hozzájuk hasonlót,mindegyik fiúnak volt valami az arcában. Mindegyik fiú sovány volt de ugyanakkor nagyon kecsesen mozogtak és mind szeme ragyogott. Elhaladtak mellettem nem is néztek rám. A bokorból kilépett még egy lány. A lányon nem fekete hanem fehér ruha volt. Gyönyörű volt,szőke haj,gyönyörű piros ajkak, és kecses mozgás. A szem ugyan olyan türkiz volt mint az enyém. Ő rám nézet és elmosolyodott. Olyan szép volt a mosolya de egyben rideg is. Nem is gyorsított a lány és a fiúk sem lassítottak még is utol érte őket a lány. Nem értettem. Mindegyikük olyan kecses volt és olyan szép volt a szemük, olyan egyformák voltak, és mégis mások. Abban viszont biztosak lehettek,hogy a Jerse Akadémián nagy lesz a belépőjük. Teljesen elámultam. Mikor már beléptek az ajtón és eltűntek a szemem elöl,kicsit megnyugodtam. Csak most jöttem rá hogy amíg láttam őket addig valami láthatatlan erő húzott feléjük,és valahogy éreztem valami mást. De most hogy nem láttam őket akaratlanul is felálltam és befelé siettem,pedig még volt vagy 20 perc a tanításig. Mikor beléptem az ajtón már mindenki róluk beszélt. Észre vettem Stefet,Lizyt(Stef egyik barátját)és Noort beszélgetni. Persze sejtettem mi a téma,és most pont erről nem akartam beszélni,de azért oda mentem hozzájuk.
• Szia Jane.-köszönt Lizy vidáman. Túlajdon képpen ők 3 voltak azok a személyek akikkel szóba álltam- Láttad az ujjakat?
• Aha-böktem ki miután intettem Noornak. Reméltem hogy Lizy megelégszik ennyivel de nem volt szerencsém,láttam hogy várja,folytassam a témát.- Ö izé nagyon furák-
• Ja tényleg azok. De az a csaj- mondta álmodozva Stef.- Tőlem lehet ő a leggonoszabb Jessica akkor is bombázó lenne.
• De jó irányba furák? Úgy értem nem nagyon tudtam megítélni. Az a fekete.-mondta ellenszenvesen Noor.- Nekem nem nagyon jött be.
• De nagyon szexis az a fehér.-kotyogott bele Stef. Másra akartam terelni a szót de csak az új tanulókon járt az eszem.
• Nem úgy volt hogy 5 lesznek? Én csak 4 láttam.- tettem fel az első eszembe jutó kérdést.
• Hát. Lehet,hogy csak 4 lesznek. Nekem nem fog hiányozni még egy hacsak ,nem a szöszi iker tesója-válaszolta reménykedve Stef.
• Én is úgy tudtam,hogy 5 lesznek.-értett egyet velem Noor.- Milyen óráink leszünk együtt velük? Én már megnéztem és ezen a napon nem nagyon lesz velük órám
• Ja nekem sem.-mondta letörten Lizy.
• És nekem sem.-ismételte Stef. Szinte féltem kikeresni a sajátom,de reménykedtem,hogy nekem nem lesz. Már az utolsónál tartottam mikor észre vettem a szabad sportot.
• Basszus.-szaladt ki a számon. De aztán eszembe jutott hogy itt szeretjük őket. Magam sem tudtam mi ez az ellenszenv.-Vagyis nekem az utolsó óra velük lesz.
• Tényleg? Ne má! Melyik?-rohant le Noor, de szerencsére becsöngettek.
• Jaaj bocsi. Sziasztok srácok. És már rohantam is el

A matek meg a többi órával nem volt semmi baj de mindegyik órán csak róluk lehetett beszélni. Én persze meghúztam magam,egészen a szabad sportig. Mind tudtam Jessica is ugyan abban a csoportban van mint én,vagyis a jobbikban. Nem is értettem hogy kerültem és a jobb csapatba. Mikor válogatták a csapatokat már tudtam,hogy a rosszabba fogok kerülni mert semmiben nem voltam jó. De akkor bejelentették higy ugrani kell,amit eddig még nem csinálunk. Előttem mindenki leszerepelt,így amikor én jöttem már örültem,hogy nem fogok akkorát égni. Mikor erőt gyűjtöttem az ugráshoz valami fura biztonság érzett fogott el. Elrugaszkodtam,és mikor a rúd hozz értem hihetetlen könnyen ugrottam,és még éreztem hogy legalább 10 centi van köztem és a rúd között. Ez pont azon a napon volt amikor Anya rejtélyes okok miatt meghalt. Azóta egyszer se ugrottam olyan jót. Csak leszerepelek. A szabad idő sport,úgy kezdődik,hogy mindenki kimegy a teniszpályára és általában leülünk dumálunk,és az óra végére megjön a tanár. Persze most mindenki nagyon jól akart szerepelni,az ujjak előtt. De csak a lány és egy fiú volt ott a bandából. Mikor beléptek a teniszpályára a lány jó hangosan köszönt mindenkinek

• Sziasztok. Én Amsa vagyok ő pedig-mutatott a mellette lévő fiúra- Joshua.

Mindenki csöndben hallgatta,és amikor elhallgatott mindenki várt a másikra,hogy megszólaljon. Jól tudtuk,hogy ha Jessica nem válaszol akkor mem lesz többé olyan nagyon nagy góré. De nem nagyon akart senki sem felállni,és beszélni.Mintha csak érezték volna lesz valami probléma,és mindenki kisietett a teremből olyasmit motyogva hogy”wc”,meg „hideg van”.Jessica végre össze szedte minden erejét és felállt.

• Hé sziasztok! Az én nevem Jessica.
• Jessica.-ismételte Amsa- A tanár hol van?
• Ja ti a stréberek vagytok? Ugyan. Még újak vagytok de vigyázzatok magatokra!-kiabálta Jessica. Tudtam hogy csak okot keress amiért ordíthat. Mindig ezt csinálja. És abban a pillanatban már tudtam,hogy Amsa hiába vezető egyéniség de nem fog kiabálni Jessicaval. Éreztem,hogy megbékél vele. De én ezt nem hagyhattam. Most nem. Mert most jöttem csak rá,hogy amióta itt vannak azóta úgy érzem hogy tartozok valahova. Nem tudtam mit fogok mondani,de azt igen hogyha most nem teszem meg akkor nem fog menni.
• Jessica.- Álltam fel. Amsa meglepődött,és bevallom én is. - Te magad mondtad,hogy még újjak,hagyd békén őket!
• J-Jane?-kérdezte Jessica. Nagyon meglépődött -Tünj el innen te kis dög!! Ez itt a nagyok dolga,te meg tünj innen el....
• Jessica.-ismételte Amsa,észre vettem hogy Josh arca elfehéredik utána pedig a szemei izzani kezdenek.
• … Nem , elég hogy minden nap látlak de most még ebbe is beavatkozol? Te ki korcs. Lányok! Tanítsuk meg ezt a szerencsétlent hogy mi az ő és mi a mi dolgunk!

Loo és Cameron felálltak és felém indultak. Csak ekkor jutott eszembe miért is nem álltam ki korábban a lúzereként. Nem azért mert olyan jól harcoltak volna,vagy mert ijesztőek lettek volna. Hanem azért mert a kisugárzásuk volt ijesztő és félelmetes. Mikor Jessica szólította őket,a szemük fekete lett,és gyorsabban mint bármilyen emberi lény felém ugrottak.

• Jessica.-szólt Amsa.Közben megfogta Josh kezét aki szinte izzót dühében
• MI VAN TE SZERENCSÉTLEN?-ordított rá Jessica.

Ekkor Amsa szeme is izzani kezdett,és éreztem,hogy elfog a düh. Hogy merészel így beszélni velem? Hallottam a hangját a fejemben. Nem értettem mi ez az egész. Josh egy pillanat alat előttem termet így Cameron rúgását ő kapta volna ha el nem kapja Cameron lábát. Loo Amsat támadta de láttam a szemem sarkából,hogy Amsa szeme megváltozott és elfogott a rettegés. Nem tudom,miért de azt igen hogy ismertem ezt a tekintett,de nem tudtam honnan. Loo hirtelen leállt és elsírta magát,a következő pillanatban már a földön feküdt ájultan.

• -Mi a? -hebegte Jessica. A teremben csönd lett.
• -Josh.-hívta Amsa. Cameron is a földön feküdt ájultan,de azt nem láttam miért ájult el. Josh először rám nézett és akkor láttam a szemeiben,hogy engem akart megvédeni.-JOSH!
• -Jól van.-válaszolta lemondóan, és oda lépdelt Amsahoz. Amsa Jessica felé lépett, Josh pedig követte mint egy árnyék.
• - Emily.-szólalt meg higgadtan Amsa. Jessica felkapta a fejét e név hallatán.-Emily ha még egyszer ránk támadsz nem-körül nézett és látta hogy menyire megijedtem-nem lesz jó vége. Menj vissza a sikoltókkal a helyetekre. Többé nem akarlak látni.
  -M-Miről beszélsz?-dadogta Jessica.
• De nem folyathatta mert kicsöngetek,és mindenki rohant be a suliba. Jessica is a tömeggel együt eltűnt. Csak én nem tudtam megmozdulni. Arra tudtam csak gondolni hogy menyire dühös vagyok, Jessicára. Nem tudtam megmozdulni,mert úgy éreztem ha megmozdulok vagy megszólalok szétrobbanok. Aztán minden elsötétedett.