7.fejezet

Na először is:
-Nincs vége a történetnek itt. Bár a vége ilyen lesz de nincs.
És a jó hír:ITT A 7!!!!

7.fejezet

-Mondanám,hogy nagyon régen történt, de hazudnék. Igaz,hogy Jessica kb. az anyukáddal egy idős, de mégsem történt olyan régen.
Jessica az anyámmal egy idős? Ezt nem gondoltam volna.
-Bocs , hogy közbe vágok de te hány éves is vagy?
-87 leszek 12 nap múlva.
Próbáltam nem mutatni mennyire ledöbbentett ez a hír.
-Mikor a földre „szálltunk” nagyon sok embert kellet megvédenünk. Olyanokat akik igazából nem érdemeltek volna kegyelmet. De nekünk feladatunk volt mégpedig,hogy védelmezzük az emberiséget.
Mikor megszülettünk, volt egy nagyon erős angyal,a neve Anna volt.Ő tartott minket egységben. Az ő képessége az volt,hogy tudott hatni más emberekre. Ezt kihasználva mindenki megszerette,így nem sokkal a születése után hatalmat szerzett,sőt ő lett a hadvezérünk. A legtöbb férfi (angyal) bele szeretett. Én azon kevesek közé tartoztam akik nem így éreztek Anna iránt. Minden rendben volt:az emberek nem bántották egymást mivel mi megakadályoztuk,és mi sem harcoltunk,hála Annanak. Egy nap behívott Anna a sátrába (sátrakban éltük).
Még most is emlékszem mennyire gyönyörű volt aznap. Csak úgy szikrázott. Persze akkor még nem sejtettem mit szeretne. Igaz nem voltam belé szerelmes,de ahogy rám nézett és ahogy beszélt hozzám... Be kel vallanom megbabonázott. Minden egyes szavára emlékszem.
-Adam. Már azt hittem sose látogatsz meg. Hiányoltalak.-csodálatosan utánozta Anna hangját. Előtem volt az egész történet.
Fogalmam sem volt,hogy miről beszél. Nekem akkoriban egy Alice nevű földi paraszt lány tetszett. Mindent megtettem volna érte. Adam szem már nem volt rajtam. A semmibe bámult. Meg kel mondjam szörnyen féltékeny lettem erre az Alicre. Ez nyilván feltűnt neki, mert alig érezhetőn megsimította a combomat. Beleremegtem.
-Hölgyem. Hivatott.
Anna felkacagott és előttem termet egy perc alatt. Az arcomra helyezte tökéletes kezeit,és vadul méregetett.
-Ha jól tudom valamilyen Alicbe vagy szerelmes, egy földibe.
Nem tudtam mire akar kilyukadni,de íves ajkai egyre kecsegtetőbbek lettek.
Szinte biztos lettem,hogy már nem is nekem mondja. Teljesen megfelejtkezett rólam. Nem volt könnyű Adamot hallgatni,miközben arról beszél hogy hogyan indult be egy Anna nevű lányra. Nem zavartam meg,ennek ellenére sem. Tudni akartam,és ha ehhez az volt szükséges,hogy Adam minden apró részletet elmondjon,hát vállalom.
-Nem mondanám hölgyem,hogy szerelmes vagyok belé. Csak megtetszett. Miért?
Anna megint nevetett. Egyik kezével a hajamba túrt,a másikat pedig a derekam köré fonta.
-Csak érdekelt. És mi mindent tennél meg Alice miatt?
Egy pár percre elfelejtettem,hogy mit érzek Alice iránt. De most eszembe ötlött Alice mosolya és az ahogy kacag. Az a kislányos mosoly az arcán.
-Bármit.
-Ezt is?-kérdezte és könnyedén megcsókolt. Túl nagy volt a kísértés. Túl szép volt Anna. Túlságosan is férfi voltamVissza csókoltam. Anna a lábát a derekam köré csausztata én pedig meg örültem érte.
-És ezt?-a pólójához kapott amit könnyedén lerángatott magáról.
Eddig nem szóltam semmit de éreztem,hogy ami most jön azt már nem bírnám elviselni.
-Oké Adam. Értem. Átugorhatnánk ezt a rész?
Adam meglepetten kapta rám a tekintetét, mintha eddig nem vett volna észre.
-Sajnálom. De túl erősen emlékszek rá. Kérlek hagy fejezem be. Nem lesz semmi durva.
Nem örültem neki,de bólintottam.

Persze mondtam neki hogy hagyja abba,de rám sem hederített. Tovább csókolt sokkal szenvedélyesebben,mint eddig. Mikor már engem is vetkőztettet volna,egy nagy ütéssel a földre dobtam. Mikor földet ért,meglepetésében föl sikított. Egy hű katonájarögtön letepert.
Sikerült eltűnöm,de nem sokon múlt. Anna mikor észlelte veszteségét,megölette Alicet. Még sosem voltam annyira dühős nőre mint akkor. Kivéve -és rám emelte égszínkék szemeit.- Mikor nem engedett Amsa hozzád.
Vissza mentem a táborba,hogy megkeressem,és megöljem Annat. Persze sehol nem volt addigra már a tábor.
De 10 angyal ott maradt. Azt mondták,hogy Anna minden angyalt ki akart végezni,ezért megszöktek. A 10 angyal közül 1 volt csak lány. Az volt a neve,hogy June.- megmerevedtem, így hívták az anyámat is. June Derwish.- Még nem láttam hozzá hasonló angyalt. Nem ő volt a legszebb a táborban,de ő volt a legszínesebb. Mindenkiben meglátta a jót,főleg akkor mikor arra a legnagyobb szüksége volt az illetőnek.
Mikor elmeséltem,hogy miért jöttem vissza,azonnal elkezdte védeni Annat. Hogy csak azért tette,mert szeret,és mérges volt,de ő is angyal. A szavai mosolyt csaltak az ember arcára. Olyan kedves volt. De sajnos csak ő gondolta úgy,hogy Anna nem bűnös,csak szerelemes. A többiek felakarták kutatni,és megölni.
Akkor még én is osztottam a többség véleményét. De tudtuk,hogy Anna és társai sokkal többen vannak mint mi,és már nagyon messze lehetnek, ezért úgy döntöttünk, hogy megvárjuk míg mindenki erőt gyűjt, és majd akkor támadunk. Még a támadásunk előtti éjszakán oda jött hozzám June. Olyan ijedt volt.
-Adam. Tudom, hogy tudja miért csinálod, és ne tedd.
-Énszerettem Alicet, és ő elvette. Az a minimum, hogy én is leveszem az életét.
June láthatóan megszeppent.
-Ha így döntöttél elválnak útjaink.
-Mi?
-Adam én szerelmes vagyok. De olyan valakibe aki sose fogja ezt viszonozni.
Meglepetten meredtem rá. Biztosra vettem,hogy belém szerelmes.
-June, én nagyon kedvellek de csak mint barátot. Sose fogok rád úgy tekinteni.
-Én nem is rád gondoltam. Ő egy ember.
-Ohh. Akkor miért hagysz el minket?
-Mert szeretem. És Anna veszélyesebb mint gondolnád. Biztos vagyok benne,hogy max. csak 4-en maradtok életben. Én nem akarok meghalni. Főleg most nem.
Nem tudtam megszólalni,de mire mondtam volna valamit már el is tűnt.
2 hétre rá,megtaláltuk Annat. June-nak sajnos igaza lett. Mindenki meghalt,csak én nem. Menekültem, bevallom. De Anna hadserege létszámát is lecsökkentettük. Csak 3-an maradtak neki:Eric,Odic,és Pas. Odic és Pas megtámadtak engem,de sikerült végeznem velük.
Már rég benne jártunk a háborúban mikor észre vettem,hogy ez nem csak a mi háborúnk már,hanem az embereké is. Mivel mi nem voltunk ott mellettük, elkezdtek csatázni.
Új angyalok jöttek és haltak meg. Mindez 1989-ben történt. Anna mindenkit megölt, aki valaha is ellene tett . Kezdtem megijedni,hogy mi van ha rátalál Junera, így hát elkezdtem keresni, csak hogy megvédjem. De sehol sem találtam,így arra következtetem,hogy már rég megölték. Eközben már nem voltak jó és rossz angyalok. Csak rosszak. Így lettek ők a Sikoltok. Hogy miért ez a nevük? Leginkább azért mert amerre járnak csak halál sikoltás övezi őket
Itt szünetet tartott.
Érdeklődve figyelte az arcomat. Nem bírtam tovább, hogy ne kérdezzem meg.
-June az anyám?
Könnyedén átkarolt.
-Hagyd, hogy befejezzem. Akkor minden kiderül.De még éltek olyanok akik tudták,hogy mi a feladatunk. 1990-ben az angyalok legvéresebb csatája következett be. Mindenki menekült,legyen ember vagy angyal. Persze az emberek nem tudták mi elől menekülnek, csak ösztönösen tették. A sikoltok erősebbek nálunk, mivel a félelemmel, és lelkekkel táplálkoznak. Nekik csak ez az élet. Mi angyalok is megtehetnénk ezt,de mi védjük az embereket,nem írtjuk. Az évtizedek során teljesen megváltozózott a külsejük. Nekik eltűnt a szárnyuk,helyette sokkal erősebbek lettek. Mindenkit megöltek,vagy sikoltóvá változtattak. Én mindent be vetettem,csakhogy megtaláljam és megöljem Annat. Csakhogy Anna a sok gonoszságtól,egyre szebb és erősebb lett. Egyszer 1991-ben rátaláltam. Egy tóban fürdött mezítelenül. Rá akartam ugrani,és megölni. De amint kiemelkedett a vízből, elvarázsolt. Mikor észre vett, rám mosolygott és intett,hogy csatlakozzam. Én már ott voltam,hogy utána megyek és át adom magam az élvezetnek, de eszembe ötlött June,és Alice arca. Ők haltak meg, e test és szív miatt. Ugyanakkor-érveltem magamnak- Ha bemegyek és átadom magam az élvezetnek...utána még mindig megölhetem.
Ez jó érvnek tűnt,és elkezdtem vetkőzni.Megjelent előttem Adam pucér felső teste. Még a gondolatra is beleremegtem,és elkezdett bizseregni a testem. Hogy ezt palástoljam elhúzódtam tőle. Nem is vette észre,annyira bele felvetkezett önmagába.
Már a nadrágomhoz nyúltam mikor felpillantottam,hogy még egy vágyakozó pillantást vessek Anna felé. De Anna már nem volt a vízben. Előttem állt. A szám tátva maradt,mikor minden egyes porcikáját megvizsgáltam. Türelmesen várt,és mikor a tökéletes ajkaira tévedt a pillantásom,elmosolyodott,és boldogan fogta meg a kezem. A haját kiengedte,így ráomlott kebleire. Nem voltam benne biztos,hogy megtudom állni azt hogy rámásszak. Ezt láthatta Anna,mert kedvesen elkezdett érvelni.
-Ha nekem adnád magad Adam,véget vethetnék ennek a háborúnak. Akkor csak mi ketten léteznénk,legalább 2 percre. Itt állok előtted és semmit sem teszel. Az istenért kedvesem. Te is férfi vagy.
Egyre jobban éreztem,hogy már nem én kezelem a testem,hanem ő. Mégsem akartam kigombolni a nadrágom. Még mindig Alice orcája ragyogott előttem.
-Megakarlak ölni. Miért nem vagyok rá képes?
-Mert szeretsz-láthatta hogy nem hiszem el,mert el komolyodott.-Vagy mert ez a képességem. Meg tudom,tenni hogy az emberek szeressenek.
-Mit tettél Alicel?
-Oh azzal az emberrel?Adam az nem a te súlycsoportod. Én sokkal inkább te vagyok. Ha bele gondolok örülök is,hogy akkor nem feküdtél le velem. Most sokkal szebb lettem.
Sajnos igaz volt. A bőre porcelán fehérré vállt, igéző kék szemei még erősebben villogtak,de ami a legeslegszebb volt benne az a hangja volt. Nem is beszélt hanem énekelt. Ha valaki rá nézett,olyan érzése támadt,hogy meg kell védnie,minden rossztól. Senki sem gondolná,hogy ő minden gonoszság lételeme.
-De nekem is van szívem Adam. Hallgasd csak...
A hallásomnak hála így is tudtam,hogy dobog a szíve,de hagytam hagy tegye a kezemet a mellére. Fintora torzult az arcom. Volt egy olyan érzésem,hogy már rég eltértünk a tárgytól.
Már ott voltam,hogy engedek neki. De ekkor meghallottam a fejemben June hangját:Anna veszélyesebb mint gondolnád. Biztos vagyok benne,hogy max. csak 4-en maradtok életben. Én nem akarok meghalni. Főleg most nem.
Eldobtam magamtól, akárcsak mint 4 évvel ezelőtt. Anna dühében ordítót,és eltűnt. Persze maga mögött hagyta Ericet. De Eric nem tett semmit sem velem. Csak mosolygott,ez persze feldühített, de látszólag ez volt az amit elakart érni.
-Ha rám támadsz meg halsz.
És eltűnt. Utána akartam menni de mindhiába. Nem láttam egészen múlt péntekig.
Mikor elmentek betegesen megakartam megölni Annat. Talán azért akartam ennyire,mert zavart,hogy akárhányszor látom bele szeretek, de közben mégis csak gyűlölöm. Még ebben az évben láttam -utoljára- Annat. Egy motel szobájában aludtam, mikor egyszer csak éreztem hogy valaki forrón ölel,és csókol. Mikor kinyitottam a szemem, Annat láttam, ahogy rajtam fekszik (egy gyönyörű átlátszó fehér köntösben) és csókol. Szerintem neki én voltam a gyengéje. Mivel minden férfit megakart,és meg is szerzett. Csak engem nem tudott. Annyiszor láttam már ahogy bűvöl,hogy nem zavartattam magam. De úgy döntöttem bele megyek a játékba. Vissza csókoltam,és letepertem. Mikor már bontotta volna ki a köntösét egy gyors mozdulattal a torkába ütöttem a kezemmel. Annyira meglepődött először,hogy nem tudott megszólalni. Ez az ütés nem halálos volt,hanem lebénította. Egy pillanat alatt felálltam,és elő vettem a bicskámat. Gyorsan akartam vele végezni. Mikor oda értem esdeklődbe nézett rám.
-Adam... kérlek ne ölj meg... sajnálom Alicet....Van egy lányom....Amsa....Kérlek.....
Ledöbbentem a szavait halván. De tudtam,hogy meg fog halni mivel túl erőset ütöttem. De megsajnáltam- Hirtelen nem bírtam elviselni a tudatott,hogy megöltem egy anyát.
-Amsa...Amsa...-ismételgettte.
Meghalt.
Végre rám emelte szemeit. Láttam mennyire megviselte a gyilkossága. Elkellet volna borzadnom ettől,de nem tettem. Csak sajnáltam.
-Adam?
Rám mosolygott.
-Kicsit bele feledkeztem. De érted már,hogy miért nem akarom hogy ölj? Engem még így is megvisel...ennyi év után.
Csak bólintottam, és már csókoltam is. Pánikszerűen csókolt vissza.
-Szóval Anna lánya Amsa?
-Igen. Mikor kiderült,hogy tényleg létezik, messziről követtem minden egyes lépését. Anyjától örökölte ezt a vonz erejét, és a képességét is. Jane még nincs vége a történetnek.
-Biztos?
-Szeretnéd megtudni ki az June?
Egy csapásra befészkeltem magam Adam ölébe. Erre felkacagott,és bele fogott a mesélésbe.Rá egy évre,hogy megöltem Annat,találkoztam Juneal. Szebb volt mint amikor utoljára láttam,és sejtelmem sem volt, mi teszi ilyen vonzóvá. Rögtön oda mentem hozzá és vidáman köszöntöttem.
-June! Vagy 1000 éve nem láttalak! Már azt hittem megölt Anna.
-Sajnálom de nem ismerem uram.
Annyira meglepett a válasza,hogy hagytam hagy menjen el. Persze 4 hónappal rá megint megkerestem. Egy piacon vásárolt éppen.
-June! Minden rendben?
Nem is nézett rám. De a következő pillanatban, egy feltűnően jól néző ki pasit vonszolt maga után. Az apádat Jane. Könyörgéssel volt tele a szeme,tudtam, hogy most elkel mennem. Természetesen nem akartam. Ő volt az egyetlen olyan élő személy aki Anna megölése után ismert... De 3 hét után újra megakartam lesni. Persze okosabban kellet csinálnom mint ahogy eddig tettem. Olyan időpontot választottam mikor a férfi nem volt vele. Az egyik napon sikerült is. June éppen egy csókkal köszönt el,mikor én rá rontottam. Feltett szándékom volt, hogy addig nem hagyom itt amíg meg nem magyarázza, hogy mi ez az egész. Halkan felsíkoltott mikor meglátott.
-Mit keressel itt? Nem fogtad a jelet? Nem látunk szívesen!
-Láttunk? Ki ez a férfi?
June forgatta a szemét de válaszolt.
-Akiről meséltem,mikor legutobb találkoztunk. Ő az a ember férfi. Azt mondtam soha nem fogja viszonozni a szerelmem, de tévedtem. Charse mindig is viszonozta és viszonozni fogja az érzelmeimet.
Mikor erről beszél elhomályosodott a tekintette.
-Miért tettél úgy, mintha nem ismernél? A picaon.
June már megint forgatta a szemeit, és egy székre ült.
-Nem nyilván való? Nem akartam, hogy Anna lássa: mi még beszélünk. Mindenkit megöl aki a közeledben van, vagy aki valaha is ártott neki. És én mindkettőt megtettem.
Nevettnem kellet.
-June nem kell aggodnod már ezen! Én megöltem Annat! Biztonságban vagytok!
Sokkal jobban letablzdta a hír mint arra én számítottam. Az arca falfehér lett, és úgy tűnt elfogájulni.
-Megörültél Adam? Megöltél egy anyát!
-Honnan tudod, hogy Annanak volt egy lánya? Amsaról senki sem tud!
-Amsa? Mindegy Adam! Azt hiszed Anna követői megfognak állni csak azért mert már nincs kit követniük?
Erre nem gondoltam. És sajnos igaza volt.
-Csak még dühhösebbek és még gonoszabbak lesznek! Van egy gyermekem Adam! Fél angyal és fél ember! Mi lesz ha megölnek? Vagy őt? ISTENEM
Hisztérikusan örjöngött.
-Megígérem June, hogy addig nem mozdulok el a háztól, míg meg nem védtelek titeket.
-Köszönjük de akkor egész életedben itt kel majd őrködnöd!
Én erre csak elvigyorodtam,és már el is tűntem.
A következő 1 évet végig figyeltem, Junera vigyázva. Megláttam June kislányát. Olyan gyönyörű volt! Furcsa mód Annara emlékezettet. De azt mondtam magamnak csak a szépsége miatt. Egyik este mikor June arra a helyre nézett ahol engem sejtett. Halkan formálta a szavakat:beszéljünk.
Én tökéletesen értettem,és mikor a férfi és a kislány már aludt, én June hálószobájába léptem.
-Beszélni akartál velem.
-Köszönettel tartozik a családom Adam. De úgy érzem már nincs rád szükségem. Ha itt vagy és figyelsz nem merem megcsókolni Charset. És a lányomat is féltem tőled. 16 éves korában nem fog tovább öregedni, és akkor majd várhatóan beléd szeret. Tudom, hogy szeretnéd őt Adam,de az én kicsi lányom!
-Arra kérsz,hogy menjek el?
-Nem fognak megtámadni! Eddig sem tették!
-Charse ugye nem tudja, hogy angyal vagy?
Nem értette miért ezt kérdeztem. Én sem értettem.
-Sokszor mondta, hogy angyal vagyok, de nem nem tudja.
Mikor erről beszélt mindig elhomályosodott a szeme.
-Rendben elmegyek. De ha meg mersz halni!
És megöleltem. Nem akartam elveszíteni azt az embert aki még normális koromban is ismert. De nagyon úgy látszik,hogy elveszítem.
-Nem fogok Mindent köszönök. És hidd el a családom is megfogja hálálni valahogy.
Ő is átölelt.
A következő percben már francia országban álltam.
Soha többé nem láttam Junet. De tudom,hogy halt meg.
Mikor elmentem,rá egy 10 évre. June éppen főzött valamit, mikor rá talállt egy Eric nevű angyal. Imádta Annat és mindenkit megölt aki valaha is ártott halott szerelmének. Junet még aznap megölte.Összeborzadtam. Túl sok információt kaptam túl kevés időn belül. Adam a nyakamat kezdte csókolgatni.
Legnagyobb meglepetésemre elhúzódtam tőle.
-Bocs de ez most nem megy. Túl sok az info.
Bólintott, de visszahúzott az ölébe. Tudtam, hogy erősebb nálam így hagytam hagy folytassa ott ahol abbahagyta. Én meg csak gondolkoztam.
Szóval Eric ölte meg az anyámat. Amsa annak az embernek a lánya aki rámászott Adamra még anno. És Jessica minden angyalnál erősebb mert sikoltó. Nagyon nehéz volt koncentrálni, miközben Adam a fülemet csókolgatta. De mégis nevetnem kellet.

-Lehet pár kérdésem?
-Mhhh.
Már a tarkómnál tartott.
- Szóval Eric ölte meg az anyámat? Akkor hogyhogy még Amsanal van? És hogyhogy nem ölt meg téged? Hisz te ölted meg Annat.
-Hhm.
Csalódottan abbahagyta a tarkóm csókolgatását, és rám nézet.
-Engem azért nem ölt meg mert nem akar többször ölni, és mert mióta meg látta Amsat, elfejtette Annat.
Vissza tért a nyakamhoz.
- Nem sokára haza ér apa. Menned kéne.
Nem tudtam leállítani.
-Gyere át hozzám. Még nem láttad a lakásomat.
A kíváncsiság győzött. De ugyanakkor féltem, hogyha átmegyek hozzá nem tudja majd türtözdtetni magát. És ami rosszabb én sem fogom tudni.
-Ez igaz. De apa nagyon ki lesz ha megtudja,hogy ma sem voltam suliba.
Ekkor szólalt meg a telefonom. Pánikszerűen vettem fel.
-Igen?
-Jane! De jó hogy föl vetted!
-Bocsi de ki is vagy?
Közben lementem a földszintre, hogy Adam ne hallhassa a választ.
- Jhos! Tudod.
Megfagytam. Nyugalmat erőltettem a hangomba.
- Persze. Miért hívsz?
- Nem szeretnél ma találkozni? Velem.
Nem akartam találkozni. Pont vele nem. De megakartam tudni mindent anyám gyilkosáról. Hogy hogy él és miért ölte meg őt. Talán perverznek hangzik, de végre rájöttem mi történt anyámmal.És vissza akartam adni ezt Ericnek. Jhos segítségével meg tudom tenni.
- Öhm. Tudod,még mindig Adammal járok?!
- Igen. Sajnos . De attól még találkozhatsz velem nem? Az nem tilos.
Hiába tudtam, hogy szeretem Adamat.. És hiába tekintettem csak barátnak. Csak barátnak akartam tartani , de amikor találkozzunk, és amikor beszélgetünk, egy kicsit mindig bele szeretetek.
- Nem az nem tilos. Tényleg nem az. Hol akarsz találkozni?
- Szóval találkozol velem?
- Hol?
-Egy fürdőre gondoltam. Csakhogy fürdő ruhába lehessünk.
Nevetett. Én viszont nem akartam megadni neki a lehetőséget. Egyre jobban kezdett hasonlítani ez a helyzett Adam anno-s helyzetéhez. De féltem ha nemet mondok nem akar majd találkozni.
- Miért akarod, hogy fürdő ruhában legyünk?
- Kényszerítesz, hogy kimondjam?
- Csak érdekel.
- Mert kíváncsi vagyok a testedre.
- ADAMMAL JÁROK Johs!
- De attól még nem bűn ha mással találkozol.
- Az nem de ha beszélgetésen kívül más is történik... Az már az.
- Nem fog. Megígérem. Max. egy csók. HACSAK nem akarsz mást is... Mert akkor megteszem neked.
Undorodva, de mégis vágyakozva képzeltem el ahogy a szája könnyedén nyitja az én számat.
- Most elképzelted igaz?
- Fuj! Nem! Soha nem kérlek meg rá! SOHA.
- Majd meglátjuk.
- Nem Amsaval jársz?
- De. Baj?
-Nem.
- 1 óra múlva.
- Adamtől még elkéredszkedek.
- Jöhetsz átlátszóban is.
- Csak egy csók Jhos. Semmi több.
- Majd meglátjuk.
Gyorsan lenyomtam,és kényszerítettem magam, hogy ne képzeljem el a jelenetet Jhosal.
Vissza mentem a szobámba. Adam már az ablaknál állt. Nem voltam benne biztos, hogy elmondjam az igazat. Nem akartam megbántani. De mindenképpen elakartam menni találkozni Jhosal. Már csak Eric miatt is. Tudni akartam,hogy mi van. Viszont nem megyek átlátszóban. Még csak az kéne. Másrészről viszont akkor miben menjek? Természetesen nincs átlátszó fürdőruhám. Még fürdő ruhám sincs nagyon.
Ekkor oda jött hozzám, és könnyedén megcsókolt. Biztos a fal felé akart nyomni, de nem számolt az ágyammal. Szabályosan rá dőltem. Adamnak sem volt több szerencséje: Ő is rám esett. A fájdalomtól felnyögtem. Amilyen gyorsan csak tudott könnyített a súlyán. Amint ezt megtette, a derekamnál fogva feljebb húzott magához. Nem akartam elrontani ezt a pillanatot, ezért durván a pólója alá nyúltam, hogy érezzem tökéletesen kidolgozott testét. Elfelejtetem Jhost, anyát, Noort, Ericet és minden rosszat. Először nem érhette, mert megfogta a kezemet a pólója alatt. Csak egy könnyed kis szót mondott:
-Akarod?
Én válasz helyett tovább csókoltam, mire ő egy pillanat alatt megfosztott a pólómtól. Egy pillanatra átfutott az agyamon az a 6 éves beszélgetés az anyámmal.
- Kicsim? Beszélnünk kell.
- Rosszat tettem?
- Nem. Tudod, hogy hogy születtél?
- Anya neee.
- Muszáj édesem. Szóval?
- Anya mikor 6 éves voltam a takarító nőnk mindent elmondott elég részletesen.
- Ohh. Rendben.
A ruhám után néztem. Lent volt a földön, de nem nézet ki úgy mint egy ruha. Szét volt szabdalva. Adam csak egy pillanatra állt le a csókaimal, csak azért hogy feltegyen egy kérdést.
-Ki volt az?
Megtudtam volna pofozni amiért ezt tette velem. Miért pont most? Próbáltam menteni a helyzetet, és a nadrágomhoz nyúltam, de Adam acél kezei megint csak gondoskodott arról, hogy erről letegyek.
- Nem tudod?
Rimánkodtam, hogy azt mondja, de tudom.
- Nem.
A szeme megkínzott volt. Elmondom, de utána még mindig folytathatjuk
- Jhos. Kérte, hogy találkozzunk.
Adam olyan messze húzódót tőlem, amennyire csak tudott, de mivel szorosan átfontam a karjaimmal, ez nem lehetett olyan könnyű neki.
- És? Elmész?
- Igen.
Lesütöttem a szemem. Nem mertem rá nézni. A következő pillanatban már nem feküdt rajtam. Az ablaknál állt. Én ezzel a mozdulattal együtt elvesztettem a hittet, hogy most elvesztem a szüzességemet.
- Oké. Akkor elmegyek.
Feldühített, hogy igent mond. A barátnője vagyok és állítólag szeret!
- Adam nem vagyok a szolgád! ODA MEGYEK AHOVA CSAK AKAROK! Nem tilthatod meg.
- Tudom.
Felkaptam egy párnát és hozzá vágtam.
- Gusztustalan vagy Adam Ellik! Miért engedsz el? Miért nem mondod, hogy maradjak? MIÉRT?
Oda mentem hozzá, és a kezemmel ütöttem ott ahol értem.
- Menj.
Nyugodt volt. Sokkal nyugodtam mint akartam. Bele törödöt.
- NEEEEM!
Az ő szemeiben is könnyek gyűltek. Nem értettem mit jelent ez. El akar menni? Vagy csak simán veszekszünk?
- Viszlát Jane.
- Nem!-sikoltottam. Ez azt jelenti,hogy elmegy. Hogy nem szeret.- Nem megyek el! Hallod Adam? Nem megyek!
De már nem volt ott.
Összetörtem. Főleg úgy, hogy nem tudtam mit jelent ez. Hogy vége, vagy nem. Ez csak egy veszekedés. Miért képzeltem azt, hogy nem fogunk veszekedni?
Miért megy ilyen gyorsan az idő? Miért nem áll meg? Miért kell elviselnem Adam hiányát?
Kedvem támadt magamat ütni. Az én hibám volt, hogy Adam elment. Ha nem vettem volna fel a telefont... Jhos. Most ott van ő. De nem akartam vele lenni. Én Adamet akartam! Az én Adamemet. De nem is biztos, hogy elment. Lehet, hogy csak azt várja, hogy kimenjek hozzá az udvarra. Ezt viszont rögtön elvetettem. Fél 4. Jhosal fél óra múlva találkozom. Talán egy jobb élet vár – vele.

400

Adjatok még 400 látit! Akarok 1000! Bocsi. De immmádnám ha 1000 látim lenne. Készül a 7.dik feji. Qrva perverz lesz....Annyira azért nem,de titeket zavarna ha lenne benne szex?

6.fejezet

Nekem nagyon tetszik! A következő milyen izgi lesz bakker:P Jó olvasást! és lécc KOMMIT
A hibákért bocsi! A gépem automatikusan javítja a neveket meg a szavakat! Próbálom átállítani de nem nagyon megy... Bocsi!  Nézzétek el nekem:)

6.fejezet

Persze ezt nehezebb volt megvalósítani,minta ezt gondoltam. Először csak arra gondoltam,hogy ne nyissanak be.  Az ajtó legnagyobb meglepetésemre meg is makacsolta magát. A 2 lány Noort a  nevén szólongattÁK. Noor pár percig nem nagyon értette,hogy mi van. De mikor kezdte felfogni,hogy mit akarok,csak hagyta és inkább csak érdeklődve figyelt,nem is tiltakozott.  Nem tudtam mit akarok csinálni. A legjobb barátnőm vagy őrült,vagy tudja az igazat. Nekem egyik sem túl jó.  A csuklójánál fogva húzogattam ide oda.  Hihetetlenül izgultam. Ha Adamnak igaza van én is megtudom csinálni ezt az eltűnéses dolgot. Valami baja lehetett Noornak,mert egyszerre sírt és nevetett.
-Ha ezt anyukám megtudja.
Ezt végképp nem értettem. Apjával még csak elvolt,de az anyját mindig is utálta. Én sem szerettem. Az anyja, Elizabeth, gyönyörű nő volt. A haja hosszú barna volt,és gyönyörű  barna szeme. Olyan karcsú volt amennyire csak lehetett. Mindenki aki csak látta megszerette. De én,hogy ismeretem mennyire nem tesz semmit sem a lányáért,nem rajongtam érte. Noor mindig is gyűlölte. Talán ez hozhatta idáig. Hirtelen megtoppantam. Adam? A telefonom. Hol lehet? A francba. Szombat óta nincs meg. A 2 lány az ajtó előtt egyre csak ordibált.  Ellengetem a kezét.
-Ha az ablakon kimásznánk,akkor a kocsidba eltudnánk jutni.
Hirtelen megálltam. Ez nem is volt rossz ötlet. De mi van ha elveszíti a fejét? És ordibál? Nem nagyon bírtam tovább. A legjobb barátnőm megörült,és nem jön -megint- Adam. Dühös voltam,és féltem is. Elkezdtem sírni. Noor mintha,csak irányítottak volna leült,és csak maga elé bámult. Francba. Nem tudtam mit csinálni,így leültem mellé. Érdeklődve nézett rám. Nem hagyhatom itt. Mert ha valaki hinne neki-nem hiszem,hogy ez lehetséges lenne-akkor lebukunk. Hirtelen Adam hangját hallottam. Mintha az egész szoba az ő hangjából állt volna. Jövök. Noor felé kaptam a fejem,de mintha semmit sem vett volna észre. A következő pillanatban Adam állt előttem. Szó nélkül a nyakába vetettem magam. Szorosan magához ölelt. Valószínűleg sokkal tovább tartott volna ez a pillanat,ha Noor nem lett volna ott. De így,hogy ott volt, gyorsan kibontakoztam Adam öleléséből. Halkan a fülébe súgtam.
-Noor. Segíts
Lassan eltolt magától. Nyilván látta,hogy  mennyire kivagyok. Noorhoz lépet. De Noor még nem is nézett rá. Megint elbőgtem magam. Nem nagyon tudott Adam Noora figyelni,mivel folyton csak rám figyelt. Próbáltam nem nagyon sírni. Vagy 5 perc telt el,mikor lassan rám emelte a szemét. Ha nem lettem volna ilyen ideges,valószínűleg boldog lettem volna ettől. De most csak aggodalmat láttam benne.
-M-mi van Nooral?
-Hát. Nem nagyon tudom,hogy mi van vele. Talán valamit csinált vele Emily.
-Emily? Ki az az Emily?
Teljesen össze rogytam.  Az ágyra estem. Miért pont Noor-t?  A legjobb barátnőm. Miért bánt? Adam mellém ült. Átkarolt,és csöndben nyugtatgatott. Noor közben a földre ült,és az ajtót bámulta.
-Ss- nyugtatott.- Minden rendben lesz. Rendbe hozzuk. Angyalok vagyunk.
Ez mosolyra késztetett volna,de csak további gondok merültek fel.
-A...szülei...így nem nem nem láthatják-dadogtam. Tudtam,hogy igazam van és ez így még jobban fájt. Adam is megmerevedett.
-Az én hibám ugye?-zokogtam
Talán az hogy most nagyon úgy tűnt elveszítem Noort...Talán emiatt ijedtem meg annyira,hogy elveszítem. De az is lehet,hogy csak azért ragaszkodtam hozzá olyan nagyon,mert ő volt az egyetlen olyan ismerősöm-az apámon kívüi-akit azelőttről ismertem. Mert ugyan nem voltunk olyan nagyon jobban az utóbbi időkben,de az hogy az egész gyerekkorunkat együtt töltöttük,közel hozott hozzá. Miért támadta őt Emily? És ki az az Emily?
-Jane bízol bennem?
Nagyon meglepett a kérdése. Miért olyan fontos ez? Pont most?
-Miért olyan fontos ez? Miért most?
-Kérlek válaszolj.
-Adam én 100%-ig megbízok benned.
Látszólag csak ennyire várt. Noor felé fordult,és intett,hogy menjek oda. Remegve álltam fel,és indultam felé. Leguggoltattam melléjük, Adam megfogta a kezem,és Noor kezét is. Lehunyta a szemét. Sejtettem mi fog történni.
-Adam! Várj.
Mindketten összerezzentünk. Noor szólt. Egy percre ránk emelte gyönyörű zöld szemét. A következő pillanatban már megint az ajtót bámulta. Kérdőn néztem Adamra. Nem volt kérdés,hogy Noor már megint nincs köztünk. Iszonyatosan fájt ezt látni.
-Mennünk kell.
Beleegyezően bólintottam,és már megint a könnyeimmel voltam elfoglalva.

Amsa nem nagyon örült nekünk. Mikor megpillantotta Noort,megváltozott az arc kifejezése. Eric és Elezar (mint mindig)a sarokban álltak. Jhos amint megjöttünk,oda jött hozzám. Az arcán széles mosoly terült el. Én viszont túl rosszul voltam ahhoz,hogy rá mosolyogjak. Adam durván eltolta Jhost az útból. Jhos csak mérgesen szisszentet,de nem tett semmit. Noor nem nagyon értette. De inkább nem is fogta fel. Eric rögtön hozzá lépett. Most először szólalt meg azóta,hogy megismertem.
-Mióta van ebben az állapotban?
A hangja gyönyörű volt,akár csak Adamé,de Adam hangja sokkal dallamosabb volt. Ericnek inkább olyan simogató hangja volt. Adam rögtön válaszolt.
-Nem tudom pontosan. Jane?
Összerezeznem. A hangom többször is megcsuklott.
-Én nem tudom. Szerintem 20 perce.
Eric érdeklődve figyelt,miközben beszéltem. Még sose nézett rám így egy férfi sem. Olyan félig mérges,félig szerelmes. Őszintén szólva undorodva mértem végig. Eric utána rögtön Adamra kapta a szemét.
-Lehet hogy vissza tudom hozni.
Nem tudtam mit jelent ez,de nagyon nagy megkönnyebbülés futott rajtam végig. Amsa még mindig tartózkodott tőlünk. Elezar szorosan mögötte állt. Eric Noor vállára tette a kezét,és nagyon elkezdett koncentrálni. Adam csak engem nézett , a kezemet masszírozta. Halkan a fülembe súgott.
-Itt nem tehetünk semmit,menünk ki hátsó udvarba.
Rémülten néztem rá. Itt hagyjam Noort? De beszélni akartam vele négyszemközt,így beleegyezően bólintottam. Egy eldugott ajtó felé húzzot. Amsa mérgesen meredt Adamra,majd előttünk teremt.
-Mi történt?
-Noort megtámadta Emily. Nyilván azért,mert megjelentem Janeel a suliban. Nem kellet volna. Sajnálom - fordult hozzám. Válaszoltam volna de Amsa közbe vágott.
-Jaj sírni fogok. Te nem tartozol ide. És ha Jane veled van akkor ő sem.
Nyoma sem volt a kedves,szép Amsanak. Helyette egy gonosz szép Amsa állt. Adam mérgesen felvonta a szemöldökét. Nekem viszont ehhez már nem volt türelmem.
-Kérlek engedd meg hogy itt lehessünk. Segíts.
Nem könyörögtem. Csak kértem. De látszólag ez is megtette a hatását.Kelletlenül arrébb állt,így kitudtunk menni a kertbe.
-Tanulnom kéne tőled.
-Mhm.
Magához húzott. Már megint sírhatnékom volt.
-Figyelj  jól most rám kicsi Jane.- olyan kedvesen mondta,hogy tudtam bármire kérne megtenném. -Felépül. Miatta kell a legkevésbé aggódnod. Hallod?
A kezével megemelte az államat. Én bólogattam csupán.
-Van valami kérdésed?
-1000 lenne.
Rám nevetett.
-Rendben.
-Először is mi baja Noornak?
-Emily rámászott. Vagyis pontosabban elvette a lelke egy darabját.
-Mit csinált?
-Emily így „táplálkozik”,elveszi az emberek lelkét. Ettől tovább élnek, csak nem éreznek,és nem tudnak gondolkodni.
-Ki azaz Emily?
-Persze mindig elfelejtem,hogy ti Jessicanak ismeritek.
Lefagytam. Hogy hogy Jessica tud erről?
-Jessica tud erről?Az egészről? Hogyhogy?
-Már régóta. Furcsálltam,hogy nem támadt meg. De jó hogy várt. Így széttéphetem ha rád emeli a szép kis szemecskéit.
Megijedtem ettől a hangsúlytól. 
-Ő is angyal?
-Mondjuk úgy,hogy ő inkább az ördög.
Viccnek szánta de egyikünk sem nevetett. Én még mindig aggódtam Noor miatt,de mivel Adam nem aggódót,én sem tettem.
-Miről is akartál beszélni? Még délben.
-Milyen rég volt. Istenem de rég.
-Igen rég volt. Szóval?
-Csak rólunk. Hogy most mi van. De most nem aktuális. Inkább Noor.
A szemét forgatta.
-Jane! Nem érted? Noor jól van, ne aggódj már. Rendbe fog jönni. Szerintem azzal segítesz neki ha erről beszélgetünk.
Most én forgattam a szemem.
 Sejtettem hogy igaza volt. Megfogta a kezem és egy pad felé húzott. Kint szállingózott a hó. Nagyon furcsálltam,hogy nem fázok, hisz csak egy fehér póló volt rajtam,és a fekete sálam. Adam mosolygott. Megadóan követtem. Leült,és maga mellé húzott, a kezemet a kezébe vette. Csak nézet, de szólalt meg. Várta,hogy én hozzam fel.
-Jó rendben. Beszéljünk a  kapcsolatunkról.
-Rendben!
-Mhm.
-Mi nem tetszik benne?
-Hogy mi?
-Mi nem tetszik a kapcsolatunkban?
Olyan derűsen mosolyogtam rá amilyen derűsen csak tudtam.
-Adam,nekem minden tetszik a kapcsolatunkban,ez a világ legjobb kapcsolata!
-Akkor teljesen összezavarodtam! Miért kell nekünk erről beszélnünk?
A kezembe vettem az arcát. 
-Azért mert fogalmam sincs róla,hogy mi ez köztünk.
-Mi lenne?
-Ezért kérdezem.
A derekamra tette a kezét. Közelebb húzott magához. Az egyik kezemet a nyaka köré fontam,a másik kezemet pedig az arcán hagytam. Mosolyra késztetett,és ő is mosolygott.
-Angyal vagy.
-Te is. A védangyalom.
-Úgy van.
-Örökkön-örökké.
-Ez tetszik.
-Nekem is.
Beletúrtam a dús hajába. Felkuncogott. A derekamat egészen közel húzta a testéhez. Én a nyakát fogtam, szinte bele csimpaszkodtam. Azt kívántam,hogy ez a jelenet örökké tartson,de nem tarthatott örökké. És erről Jhos gondoskodott is
-Fúúj!!!
Olyan gyorsan lendültem el Adam mellöl amilyen gyorsan csak tudtam. Adamot ez nyilván meglepte,az arcára tökéletes nem értetlenség  jelent meg. Én(mint azt már megszokhattam)egy pillanat alatt egy fa mellet találtam magam. Jhos kuncogott,Adam pedig gyilkos pillantást vetett felé
-Mit akarsz?-kérdezte Adam. Nem volt a hangjában semmi gonoszság,csak türelmetlenség.
-Janeel beszélni.
Ez meglepett. Miért pont velem?
-Noor?
Jhos csak bólintott . Jhos mellet teremtem,és már Adam is indult volna mikor Jhos nem helyeslően megrázta a fejét.
-Csak Jane.
-Nem. Ha ő megy én is.
Nem értettem,hogy miért akar megvédeni Jhostól.
- Jhos velünk van.
Motyogott valamilyen „ja tényleg -et”,aztán vissza ült a padra. Bocsánatkérően egy csókot dobtam felé majd Jhos után mentem.

A gyár ugyan olyan volt,mint amikor ott hagytuk,csak most Noor a földön feküdt eszméletlenül. Felsikoltottam,és felé rohantam,de Jhos acél kezei elkapták a derekamat.Ő csak mosolygott. Ekkor Eric lépett hozzánk.
-Nyugalom Jane. Noornak nem esett semmi különösebb baja,csak kiszívták a lelke egy darabját.
Elezar a hátérben gonoszul felnevetett,de én inkább undorodva figyeltem őket. Jhos is undorodott tőlük,éreztem a hangulatán.
-Perverz állatok.
-Lehet hogy azok vagyunk Jhos,de akkor te is.
Jhos egy pillanat alatt maga mögé dobott,és Ericre vetette magát.Gyorsan felugrott,így elém került,vagyis Jhos mögé. A száját csókra formálta utána pedig rám kacsintott. Tudtam,hogy most már nem undorodok tőle,hanem utálom. Mindez csak egy pillanatig tartott,után Jhos nyakát kapta el. Jhos fájdalmában felordított.
-Amsa.
Gyorsan megfordultam,és észre vettem ahogy Adam az ajtónál áll és támaszkodik a lehető legnagyobb nyugalommal.
Amsa mellette állt,és kelletlenül elengedte a vállát. A féltékenység olyan gyorsan költözött belém,hogy nem tudtam ellenkezni. Hisz hogyan tudnék versenyezni Amsa ellen?
-Eric hozzám-hívta,de inkább éneknek hangzott.
 Azonnal elengedte Jhost és Amsa mellet termet. Jhos összerogyott.
-Megtiltottam emlékszel?
-Bocsáss meg.
Amsa bólintott majd Jhoshoz lépett. Gyöngéden felemelte a fejét,és olyan szenvedélyesen adott csókot ahogy még nem láttam csóloni soha senkit.  Rögtön feléledt,és lehúzta maga mellé. Amsa felkuncogott,és hagyta,hogy  maga alá fordítsa. Mostővolt a földön,Jhos pedig felette. Jhos gyöngéden végig simitotta a kezét ahaján,erre válaszul Amsa megcsókolta. Eric kiment,Elezar pedig követte.

-Na?
-Nem tudom.
-Akkor most mire várunk?
-Jane ha valaki elveszti a lelke egy darabját,sose lesz olyan mint régen. Üres lesz a tekintette,és soha többé nem fog nevetni.
Mintha kést szúrtak volna belém. Szóval mégiscsak elveszítem Noort?
-Eric. Kérdezd meg Ericet.
Adam kelletlenül felnyögött.
-Ki hívott?
-Mi lesz Nooral?
Eric Noorhoz lépett.
-Nem igazán tudnám megmondani. Szerintem nem épül fel.
Hogy mondhat ilyet?
-NEM!-sikítottam
Térdre estem. Vissza akartam menni abba az időbe mikor még nem ismertem sem Adamt,sem Amsat se senkit ebből az életből,csak Noort,az én Nooromat. Sírtam csak sírtam, és sírtam. Szóval már nem kell föl innen. Itt halt meg, miattam. Még sosem volt barátja, és most először veszekedtünk , valószínűleg utoljára is. Adam a vállamra tette a kezét,de én leráztam magamról. Hirtelen úgy éreztem az ő hibája , hogy meghalt. Jhos  és Amsa láthatóan abbahagyta a csókolózást , és Jhos mellém ült. Őt nem zavartam el,mivel arra már nem volt erőm. Nem tudom meddig foghattam Noor kezét,és meddig sírhattam mellette,de egy idő után mindenki ott hagyott, csak Jhos nem.  Ő mellettem ült és csak nézett. Mikor már úgy éreztem nem tudok többet sírni felemeltem a szemem és kinéztem az ablakon,ezek szerint már este volt,mivel sötét volt
-Hány óra?
-Fél 9. De addig maradsz amíg csak akarsz.
Csak bólintani tudtam,mivel megint elfogott a sírás. Újabb 1 óra múlva megint elfogytak a könnyeim.
-Mi lesz vele?
-Még lehet,hogy felébred.-mikor ezt kimondta megint könnyek gyűltek a szemembe,ezért gyorsan folytatta-De ha nem akkor vissza visszük a házba,és úgy teszünk mintha csak elaludt volna,de sose ébredne fel.
-Haza kell mennem.
Megfogta a szabad kezem,és felhúzott volna,ha nem ragaszkodom görcsösen Noorhoz,így csak ő állt fel. 15 percembe telt elengedni Noort.
-Hogy akarsz haza menni?
Ahelyett,hogy válaszoltam volna,eszembe jutott,hogy fogalmam sincs mi van Adammal.
-Hol van Adam?
-Nem tudom,de nem lesz semmi baja. Inkább menjünk haza.
Egy percre megint a semmiben lettünk (nagyon jó érzés volt,hogy nem éreztem Noor hiányárt),és aztán az ajtónknál. Jhos a fülembe súgta,hogy a szobámban vár, és eltűnt. Én pedig benyitottam a házamba. Apa az asztalnál állt,és újságot olvasott. Biztos meghallotta,hogy megjöttem mert a nélkül hogy meglátott volna elkezdte mondani a magáét.
-Mi volt ezzel az 5-tel? Hogy mikor érsz haza? Biztos,hogy nem Nooral voltál,hanem azzal az Ellikel! Oh ha a szemem elé kerül...
Ekkor vett észre. Nem tudom milyen állapotban lehettem,de apa arca mindent elmondott:egyszerre volt sajnáló,és ijedt.
-Istenem mi történt? Bántott? Megölöm!
Én megint elsírtam magam nem tudtam válaszolni,csak a karjaiba estem. Próbáltam megszólalni de teljesen ki voltam készülve.
-Mi történ Jane? Adam?
Megráztam a fejem.
-Menj aludni reggel megbeszéljük.
Nem szóltam semmit csak felmentem a szobámba. Levetkőztem,beálltam a zuhany alá,és pizsamámba öltöztem. Mire kiléptem a fürdő szobámból Jhos az ablak előtt állt. A fejem teljesen üres lett. Mikor anya meghalt akkor is ez történt. Apa akkor elvitt pszichológushoz,azt mondta,hogy annyira megviselt anya halála, hogy az agyam automatikusan blokkolja az emlékét. Leültem az ágyamra, Jhos mellém ült.
-Mióta tart ez Amsaval?
Látszólag meglepte,hogy ezt kérdeztem de válaszolt.
-1 napja.
-Azt hittem nem kedveled.
-1 napja oda jött hozzám,és csak lesmárolt én meg vissza csókoltam. Ennyi.
-Tényleg nagyon szép lány.
Jhos nevetett.
-Igen tényleg az. De nem hiszem,hogy ez sokáig fog tartani. Hisz Amsanak ott van Eric meg Elezar. Ők mindig jobbak mindenkinél.
-Én utálom Ericet. Szerintem  nem normális.
-Ez kedves,de valljuk be nagyon jól nézz ki.
-Hm. Meddig akarsz itt maradni?
-Te mit szeretnél?
-Hogy elmond mi van Adammal.
Belepirultam a válaszomba.  Jhos forgatta a szemeit. Felállt mellölem,és elkezdett fel alá járkálni.
-Csak egyszer képzeltem,hogy ez a nagy szerelem megszakadhat. Csak egyszer! És megint tévedtem!
-Szóval?
-A ház előtt áll,és várja hogy elmenjek. Elmenjek?
Nem akartam megbántani de nagyon szerettem volna ha elmegy és kettesbe maradhassak Adammal.
-Jhos nem akarlak megbántani,de szeretnék Adammal beszélni. Kérlek.
Cak bólintott,és már fordult volna el mikor utána szóltam.
-Köszönök mindent. Te vagy per pillanat a legjobb barátom.
És már el is tűnt.

Amint Jhos eltűnt,Adam már a szobámban állt. Megint sírni volt kedvem. Adam szemeibe is könnyek gyűltek,és szinte egyszerre futottunk egymás felé. Mikor már ölelt halkan ismételgette a fülembe,hogy nagyon sajnálja. Már 11 lehetett mikor kibontakoztam az öleléséből.
-Sajnálom. Annyira sajnálom.
-Nem a te hibád. Jessicáé.
-De  ha nem találkoztunk volna akkor nem halt volna meg Noor. És nem fájt volna neked ez ennyire.
Mikor befejezte a mondandóját,már az ágyon ültünk.
-Bocsánatot kel kérnem. Mikor kiderült,hogy mi van Nooral. Nem akartam olyan durva lenni. Szeretlek Adam. Tiszta szívemből  és sosem fogom meghazudtolni magam!
Adam olyan erősen húzott magához,hogy belefájdult a kezem. Az egyik kezét a derekamra tette a másikkal pedig a hajamba túrt. A kezemet az arcára tettem,és olyan erőszakosan csókoltam ahogy még soha senkit. Ő is vissza csókolt nem kevésbé erőszakosan mint én. Mikor elengedte az ajkaimat(csak hogy levegőhöz kapjunk) halkan a fülembe súgott.
-Annyira szeretlek.
-Szeretlek.
És megint bele merültünk egymás csókjába.
Már egy jó ideje csókolózhatunk mikor elengedtem. Ő azonnal távolabb lépet. Én a számhoz kaptam és az ágyhoz léptem.
-Ez durva volt.
Adam elmosolyodott.
-Mit szeretnél csinálni? Talán folytassuk?
-Szívesen mondanék igent,de hulla fáradt vagyok. Inkább aludjunk.

Mikor felébredtem Adam már nem volt mellettem. Elszomorodtam, bevallom. Felültem és az órámra néztem. Már fél 10 volt. Tudtam hogy csak 1-kor lesz órám így nyugodtan feküdtem volna vissza. De eszembe jutott Noor. Noornak már 8-ra be kellet mennie a suliba. De nem megy be. Soha többé. Tegnap este még nem akartam emlékezni rá,és a sokk miatt még sikerült is. De most,hogy rájöttem mi történt igazából elsírtam magam. akkor most mit kell csinálnom? Úgy kell tennem mintha még élne? Még nem gondoltam végig mikor csöngött a mobilom. Stefan.
-Jane, szia! Minden rendben?
Vissza nyeltem a könnyeimet és válaszoltam.
-Igen.
-Csak azért hívtalak,hogy nem tudod hol van Noor? A tanár nagyon mérges volt,hogy nem jött be.
A könnyeim csak úgy patakzottak az arcomon. De hangtalanul.
-Én... sem hallottam róla... semmit.
Bele kapaszkodtam az ágyamba.
-Jól vagy?
NEM!
-Persze... Szia.
-Szia.
És bontottam. Az ágyamra rogytam. Nem voltam benne biztos,hogy eltudom játszani mindenki előtt,hogy Noor még él. Mikor tudom az igazságot. Hogy meghalt, és  hogy csak miattam. De azt is tudom,hogy Jessica ölte meg. És mikor ezt végig gondoltam, már tudtam mit fogok tenni. Hirtelen elfeleltettem Noor hiányát,és a saját fájdalmamat. Csak megakartam bosszulni,még hozzá Jessican. A szekrényemhez léptem,hogy megnézzem melyik ruhámban fogok -életemben először- ölni. Végül egy fekete pólónál döntöttem,és egy fekete farmernál. A conversemt valahogy a lábamra rángattam. Az iskola táskámmal nem sokat törődtem,hisz nem lesz szükségem tankönyvekre. A lépcső nem nagyon volt akadály. Csak gondolnom kellet,és már lent is voltam. Apát sehol sem láttam,de nem is érdekelt. Csak látni akartam ahogy Jessica szenved. Amint kiléptem az ajtómon(majdnem kettétörtem) megjelent Adam. Ha nem lett volna gyilkos kedvem boldogan rá mosolyogtam volna. De csak tovább siettem. Azt viszont elkellet ismernem megint nagyon jól nézet ki. Arca feldúlt volt. Olyan türelmesen követett(hiába voltam emberfelettien gyors,ő gyorsabb volt nálam),hogy megálltam és türelmetlenül néztem rá.
-Hoztam volna neked ágyba reggelit.
KIT ÉRDEKEL?
-Öhm...kösz de nem kell. Megyek ölni.
Nem látszott meglepettnek.
-Nem hiszem,hogy így kellene elintézned.
-Ha nem így akkor hogy? Beszéljem meg vele? Vagy hogy gondoltad?
Egyre idegesebb lettem.
-Először is nyugodj meg. Aztán elmondok mindent a Sikoltókról. És megígérem hogyha a történet után még mindig megakarod ölni Emil... elnézést Jessicát,akkor állok elébe, sőt segíteni is fogok.
Nem hangzott rossz alkunak,de én most akartam végezni vele. Ezt Adam is láthatta.
-Nem akartam ezt. De rá kényszerítettél. Kérlek ne haragudj majd nagyon.
Értetlenséget tükrözött az arcom.
Hozzám lépett és legalább olyan szenvedélyesen mint este, megcsókolt. Minden gyilkos düh elszállt belőlem,sőt minden érzelem elszállt belőlem csak Adam iránt érzett határtalan szerelmem. Ezt kihasználva a karjába kapott,és felvitt a szobámba. Azt kívántam,hogy ne tegyen le, hanem csókoljon még erősebben, szabaduljunk meg a ruháinktól és az egész napot töltsük az ágyban... De ehelyett letett az ágyra és megszakította a csókunkat. Mérgesen néztem rá.
-Tudom tudom. De hallanod kell.
Kicsit elfelejtettem a csókot,de még mindig ez az érzés dominált bennem.
-Hajuk szerelmem.
Erre csak egy szenvedélyes csókkal válaszolt.
-Hosszú lesz!
-Ha mérges leszek úgyis lenyugtatsz a sajátos módszereddel.-duzzogtam
-Pontosan szerelmem.
És elkezdte mesélni életem legijesztőbb történetét

Mindenki kint van:)

Helo
Mindenkit kiraktam.. És köszi a pozitív vissza jelzést!  Szeretnék egyutal bocsánatot kérni a rengeteg helyesírási hibák miatt. Vissza olvastam és így nem lehet élvezni... Kérlek ne vegyétek figyelembe,és csak a 6.fejezetre figyeljetek:) Akkor írom

Köszi

Sziasztok!!
Először is köszi szépen annak aki jön:) Aki meg nem,az nem tudja mit hagy ki :P  De még időt kérek szépen,mert nagyon hosszú fejezeteket írok. Kb.:7 oldal egy feji. Szal időt..Szanduss nem tudlak kitenni mert nincs nagyon időm:) De addig is köszi:) Csúcs a lapod.  Na akk gn.

5.fejezet

5.fejezet

-Kicsim jól tudod,hogy nagyon keveset keresünk.
-Apa. Nem azt kértem,hogy vegyél egy luxus villát. Én csak kiakarom hagyni a sulit.
Nem hittem,hogy belemegy. Adam is ezt mondta. Pedig ha kihagyhatnám akkor egész nap csak Adammal lehetnék!.
-De ha buta leszel,akkor nem fogsz munkát találni.
Egyszerű tény megállapítás volt számára. Én viszont nagyban elleneztem.
-Nem leszek buta egy nap miatt.
-De ha ezt megengedem,akkor majd több napot is kihagysz. Azt meg nem engedhetem.
Ha nem tudtam volna,hogy Adam a szobámban vár,nyilván folytattam volna a vitát. De ehelyett csak gyorsan bólintottam,és a szobámba siettem. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót nagy levegőt vettem.
-Na?-hangzott az ismerős dallamosan feltett kérdés.
-Hát...Nem nagyon jött össze.
Gonoszul elvigyorodott,és oda jött mellém.
-Akkor indulhatunk?
-Igen persze.
Felkaptam a fekete hátizsákomat és lesiettem a lépcsőn. Tudtam hogy Adam a kocsijában vár. Mérgesen köszöntem apának és feltéptem az ajtót. Az ezüst Mercedes a járda előtt ált. Úgy éreztem,hogy boldogságomban sírni tudnék. Hirtelen rám törtek a tegnapi emlékek.
Miután megcsókolt(ami maga volt a mennyország!) Finoman ellökőt magától. Én még mindig kába voltam a csóktól,és úgy látszott ő is ugyanígy van vele. Pár másodpercig csöndben néztük egymást. Utána  gonosz fintor jelent meg az arcán. Ijedten kérdeztem,hogy mi baj.
-Csak Amsa. Beszélni akar.
-Jöjjek?
Mellém ült,és a kezébe vette az arcomat.
-Ne. Maradj.
Hirtelen szörnyű gyanúm támadt.
-De ugye most nem fognak rám támadni?
Adam elsápadt.
-Nem. Persze,hogy nem. Nem teszek veled többet ilyet. Megígértem. Reggelre itt vagyok.
Nem nagyon hittem neki. Legszívesebben újra csókolóztam volna vele,de láttam az arcán,hogy most tényleg ideges. Nem tudom milyen arcot vághattam,de gyorsan hozzá tette:
-Ígérem.
-Rendben. Akkor reggel.
-Máris hiányzol.
-Megkérem apát,hogy itthon maradhassak.
-Nem hiszem,hogy sikerülni fog.
Erre csak egy fintorral válaszoltam. Tudtam,hogy igaza van,de csak húzni akartam az időt. Hogy maradjon még. Nyílván megsejtette,hogy mi a tervem mert felállt(igaz felhúzott maga mellé).
-Mennem kel.
-Tudom.
Gyöngéd csókot lehelt az arcomra. A lábaim megrogytak.  Mikor megint felnéztem egy ostoba vigyort vettem észre az arcán. Látszólag ezt akarta elérni.
-Vissza kapod. Csak reggel.
-Hát persze.
A hajamba nevetett. Olyan ostobának éreztem hirtelen magam,hogy én el sem köszönök. A karommal közre fogtam a nyakát. A kezét a derekamra tette. Az ölelésünk sokkal hosszabb és meghitebb volt,mint azt képzeltem. Boldog voltam.
-Viszlát-sutogtta.Az i-t jól megnyomta.
Még jobban hozzá bújtam.
-Vigyázz magadra.
A következő pillanatban már nem volt a szobámban.

Boldogan ültem be a kocsijába.
-Hát te?
Rá vigyorogtam.
-Észre vettem,hogy erre jársz és gondolta beugrok.
A kezemet erősen megszorította.
-Készen állsz?
Tudtam,hogy a sulira érti. De én mégis egészen máshogy értelmeztem. Hogy készen állok-e? De nem csak a sulira. Hanem,hogy beengedjem az életembe Adamot? Hogy minden megváltozzon. Hogy Angyal legyek? Vagy hogy apát is a veszélybe sodorjam? Csak azért. hogy szerelmes legyek? Vagy hogy a barátaim meggyűlöljenek? Ugyanis egészen egyértelmű,hogyha Adam kocsijából szállok ki akkor az egész iskola utálni fog. Főleg a barátaim. Stef tuti ki lesz. És Lizy?Csak féltékeny lesz,és még itt van Noor. Mióta Lizy és Stef is a barátaink lettek,alig vagyunk együtt. És ha egy vadi új pasival beállítok,akkor még kevésbé fog vágyni a társaságomra.
Adam kérdően nézett rám. Nyilván nem értette,hogy miért pánikholtam be hirtelen. Nyeltem egyet.
-Igen. Veled bármire. -Adam egy könnyed csókkal nyugtázta a válaszomat.
A motor felbőgött,és elindultam az új életem felé.

A gyomrom görcsbe rándult. Csak most jöttem rá,mennyire függök a barátaimtól. Ameddig nem akartam nekik megfelelni,addig ezt nem is vettem észre. De most,hogy Adammal az oldalamon megyek az iskolámba...Tisztában voltam vele,hogyha kiszállok az egész iskola engem fog nézni. És hogy Jessica mit fog szólni arról meg főleg dunsztom sincs . Elkezdtem remegni,és ezt Adam is megérezhette,mert kérdőn nézet rám. Én csak egy ideges mosolyt tudtam ki préselni magamból.

-Stef tuti ki lesz.Nem hívtam. És Lizy meg Noor?
Adam láthatólag megnyugodott,hogy csak ennyi a bajom. Engem viszont ez igen feldühített.
-Adam! Ők a barátaim.
Adam csak mosolygott. A szemét konokul,az útra szegezte. Egyre jobban dühitett,hogy egyáltalán nem érdekelte, mit gondolnak rólam a barátaim. Hisz ez az én sorsom is.
-Adam.- csak sziszegni tudtam.
Adam végre rám emelte a gyönyörű kék szemeit. Egy kicsit megrezzentem. Egy pillanat alatt elfelejtettem miről beszélgettünk.
-Miért Stefet említetted először?
Meglepett a kérdés.
-Hogy mi?-nem értettem. Aztán felvilágosodás ért.-Áh. Te most féltékeny vagy?
Nem tudtam elfojtani a nevetésemet. Elkézelni sem tudtam,hogy ő legyen féltékeny rám. Adam bizonytalanul nézet rám. Szóval mégis csak féltékeny rám. Az első gondolatom az volt,hogy édes. Ezt meg is mondtam neki:
-Ez..olyan...Édes?
-Ez nem édes,hanem őrjítő .
Adam bosszankodott. Nekem pedig megint nevetni támadt kedvem. Láthatóan lassított. Nem találtam a megfelelő szót. Rá akartam mosolyogni. Annyira idegesítette,hogy leállította a motort.
-Elfogok késni.-nevettem rá.
-Én is elfogok késni! De addig nem megyek tovább amíg választ nem kapok. Miért Stefet mondtad először?
Csak boldogabb lettem az idegességétől. Tudtam,hogy nem lenne szabad,mert ez rossz neki. De azt jelentette,hogy számítok neki. És az igazat megvallva nem is bántam,hogy késni fogunk. Így legalább nem az első órában fogják megtudni,hogy kivel jöttem iskolába. Csak mosolyogtam.
-Azért Stefet mondtam először...Mert,sokat jelent nekem.
Adam arca elfehéredet.
-Sokat-sokat jelent,ez a név?-sziszegte.
Megint nevetni akartam.
-Ő volt az aki először szólt hozzám,miután Anya meghalt.
-Mi?
Láthatóan meglepte a válassz. Nekem viszont kellemetlen volt. De tudtam,hogy elkell mondanom. Közben a kocsi órájára néztem. Már is elkéstünk.
-Miután anya meghalt. Mindenki utált. Vagyis csak sajnált. És ő ott volt. Még Noor is elfordult tőlem. De ő ott volt minden egyes nap. Vele mentem el először moziba. Nem sajnált,és nem beszéltet anyáról,meg hogy mennyire hiányzik vagy nem... A szokásos kérdések.
-Uhh. Kösz hogy, izé elmondtad.
-Elégedett vagy?
Leírt az arcáról,hogy mennyire megrendítette a válaszom. De még valamit elkellet mondanom Stefről.
-Meg.-kezdtem bele.-Emlékszel,hogy tegnap este mielőtt megcsókoltál,kérdezted,hogy ki csókolt meg először.
-Igen?
Érdekelte a válassz.
-Stef. Ő csókolt meg. Először.
Kicsit féltem a reakciójától. De csak halkan beindította a motort,és a szokásos útra tért,ami az iskola felé vezetett. Az iskola már vagy fél órával ezelőtt elkezdődött. Mikor a parkolójába értünk,már tele volt. Mégis sikerült egy egész jó helyet találnia.
-Haragszol?
-Miért? Mert elmondtad az igazat? Nem. Hogy Stef volt aki először csókolt meg? Igen.
-Nekem már nem számít. Mást szeretek.
A fejét hirtelen felkapta,és kérdőn mosolygott rám.
-Kit?
Vidáman rá mosolyogtam.
-Mondjam vagy mutassam?
-Nem is tudom.
-Még lejár az ajánlatom.-fenyegettem meg játékosan.
Hirtelen Adam arcán átfutott egy sejtelmes mosoly. Nem értettem.
-Tudod még mindig nagyon szomorú vagyok. A csók miatt.
A száját színésziesen legörbítette. Tudtam,hogy csak játékból,de mégis vigasztalni akartam.
-És megtehetnél nekem valamit. Csak hogy jobb kedvem legyen. Mert most nagyon nagyon szomorú vagyok...
Kezdtem megijedni.
-Énekelni nem fogok.
Most ő nevetett rajtam. Gyengéden megsimította az arcomat.
-Csak megkel mondanod mi az első órátok.
-Fizika. Miért? Neked nem velem lesz órád.
Mintha elfelejtett volna,higgy egy évvel idősebb nálam. Az arcára fel volt festve az az ördögi vigyor.
-Bekísérlek. Tudod. A védangyalod vagyok.
Mosolyra húztam a szám. Nem tudtam mire készül,de sikerült elfeledettnie az idegességemet. Mire kikötöttem magam már az ajtómnál ált. Lovagiasan kinyitotta. Nem kellet attól tartanom,hogy valaki meglát, mivel már rég becsöngettem. Megfogtam a kezét,és boldogan indultam az iskola felé. Adam szórakozottan lépdelt mellettem. Én viszont egyre idegesebb lettem.

Az iskolám még mindig komoly és mogorva volt,mint minden nap. Mintha ezer év telt volna el péntek és most hétfő között. Láttam azt a padot ahol megpillantottam először Amsat,Ericet,és Elezart.Emlékre megrezzentem. Legszívesebben megálltam volna,és haza futottam volna.

. De talán az,hogy a világ legszexibb pasija halad mellettem,vagy az hogy túl büszke voltam,de lehet hogy csupán önmagamnak való bizonyítási vágyam-hogy felépültem-,tartott vissza a tervemtől. Hisz 2 éve mikor Anya meghalt,szinte árnyék lettem. Nem akartam senkiről se tudni,de azt sem akartam,hogy ők tudjanak rólam. Csak túl akartam élni. És a szívem mélyén talán arra is vágytam,hogy szeressenek. Mert senkitől sem kaptam igazi szeretettet. Csak sajnálatot  Apa nyilván szeretett. De azokban a percekben,mikor tényleg szükségem lett volna arra,hogy valaki tudassa velem:szeret,nem vagyok egyedül,akkor eltűnt ez a szeretett,és csak a végtelennek tűnő sajnálat maradt. Az iskolában is csak sajnálat volt látható mindenhol. Az iskola bejáratához értünk. Én már léptem volna be de Adam vissza rántott.
-Téged egyáltalán nem zavar,hogy angyal vagy/leszel?
Jó kérdés volt. Én is meglepődtem azon,hogy ilyen könnyen belenyugodtam. Talán az segített benne,hogy végre megtudtam mi az ami körülöttem folyik/folyt. Az örökös álmok,az hogy olyanokat láttam,éreztem,szagoltam,hallottam,ami a többi ember nem lát, érez,szagol,hall,a hirtelen rám törő adrenalin,vagy csupán hogy valahova tartozom-ez megnyugtatott. Persze teljesen még nem hittem el. Hogy angyal vagyok. Mert valahol nagyon mélyen,mint minden embernek,ott van az a beidegződés,hogy nincs sem angyal,sem vámpír,sem vérfarkas,és semmilyen természet feletti dolog. Mert azt „kiirtották”belőlünk mikor még gyerekek voltunk. De a az is sokban elősegítette,hogy volt valakim aki miatt megérte angyalnak lenni. Tisztában voltam vele,hogy ha nem lennék angyal,vagy nem kötne valami Adamhoz,akkor nem is állna szóba velem. Azt természetesen tudtam,hogy én akkor is csodálnám messziről,de nem venne észre.
-Még feldolgozom. De elfogunk késni.-nevettem
Adam csak bólintott,és a fizika terem felé vette az utunkat. Eszembe jutott,hogy vajon tényleg érdekelte a kérdés,vagy csak azért tette fel,hogy elterelje a gondolataimat arról,hogy nem sokára mindenki elfordul tőlem...Tőlünk. Halkan a fülembe súgta mielőtt beléptünk volna:
-Ne feledd mit ígértél.
Éppen vissza kérdeztem volna mikor hirtelen feltépte az ajtót,és behúzott a terembe.

Hát persze,hogy mindenki elámult. Még a tanár is abbahagyta a magyarázást,és ránk meredt. Stef úgy nézet rám,mintha megörültem volna. Lizy és Noor szerencsére nem voltak bent az órán. Jessica fehérebb lett a falnál is. Adam megmerevedett,mikor észre vette hogy a teremben van. Kicsit hátrébb tolt,hogy ha valaki megtámad őt érje először a támadás. Én nem tudtam mire vélni ezt az egészet,és felírtam magamban,ezt a kérdést is,arra a listára hol a meg nem válaszolt kérdéseim találhatok. De úgy látszott,Adamnak,és Jessicanak bármi is volt a bajuk elhalasztották. Adam megint felengedett,és vigyorgott. Egy lány a hátsó teremben persze rögtön elővette a mobilját,és már küldte a vírusként terjedő,már kész,pletykát. Én persze fülig vörösödtem,de Adam láthatóan szörnyen élvezte,hogy a figyelem középpontjában van. A tanárom törte meg a nyomasztó csöndet.
-Miss Ocwon,elkésett.
-Sajnálom uram. Többet nem fordul elő.
A szememet lesütöttem,de közben éreztem,hogy Adam alig láthatóan megszorítja a kezem. Ettől még jobban zavarba jöttem.
-Mr.Ellik? Megmagyarázná mit keress az én órámon? Talán megbukott?
-Nem uram. Kitűnő tanuló vagyok. Csak elkísértem a barátnőmet az órájára. És miattam késett el sajnálom.
A földbe gyökerezett a lábam. Ha nem hallottam volna saját magam,nem is hittem volna el hogy ezt mondta. Hisz tudta,hogy már így is utálom a helyzetet,ő még rá tesz egy lapáttal. És azzal az arroganciával mondta,amitől minden tanár a falra mászik. Hisz Adamban megvolt az a veleszületett magasabb rendűség,ami mindenkire kiterjedt. Stef úgy nézett ki mint aki nem akarja elhinni,hogy pont ez történik vele. Én megpróbáltam kedvesen rá mosolyogni,de a gyomrom erősen tiltakozott,bármilyen testi megerőletétstől. Láttam,hogy a tanár már nyitja a száját,hogy vissza vágjon,de ekkor Adam magához húzót,a derekamra tette az egyik kezét,a másikkal pedig a hajamba turt. A száját könnyedén mégis szenvedélyesen az én számra tapasztotta. A lábaim felmondtak. Ha nem tartott volna a derekamnál,nyilván eldőlök szabályosan. Csak bele merültem a csókjába,és mindent megbocsátottam neki. Lassan elengedett. Ziháltam,és nem nagyon kaptam levegőt. Sugót valamit a fülembe,de nem nagyon figyeltem rá. Arra összpontosítottam,hogy ne rogyjak térdre. Adam már nem volt a teremben. Féltem,és nem is tudtam felnézni az évfolyam társaimra. Valahogy a helyemre kecmeregtem. A székemre erőtlenül huppantam le. A tanár valamit a közterület megsértéséről,meg hogy ezek a mai fiatalokról motyogott. Hallottam ahogy mindenki sugdolózik,a hátam mögött. Az órára emeltem homályos tekintetem. 3 perc volt hátra. 3 perc múlva az egész iskola megfogja tudni mi történt az órán. 3 perc múlva Stef kérdőre von és én nem fogok tudni válaszolni neki. 3 perc múlva elveszítem a barátaimat. De 3 perc múlva újra Adammal lehetek. És ez a tény visszahozta a fényt,abba hogy várjam,leteljen az a 3 perc.

Szememmel Adamot kerestem. Már vagy 4 perce kicsöngettek,és sehol sem találtam. Stef azóta beszélt hozzám mióta kijöttem a teremből. Akár hova néztem össze súgtak mögöttem az emberek. Hihetetlennek tartottam, még mindig,hogy ilyen gyorsan terjednek a hírek. De azt még nem tudtam,hogy hol lehet Adam. Azt hittem,hogy az ajtónál vár. Leakartam szidni amiért úgy lejáratott mindenki előtt. Végül Stefan hangja zökkentett ki a gondolkodásomból.
-Jane? Figyelsz te rám?-fel volt háborodva. Mint mindenki. De sajna egy szavát sem hallottam.
-Sajnálom. Megismételnéd?
-Eltűnsz egy hétvégére,és ezzel állítasz be?
Feldühített ez a hangsúly.
-Ezzel? Van neve is. Adam.
-Az előbb még azt mondtad,hogy milyen furák...
Jól tudtam,hogy ezzel fog jönni. Hogy mit mondtam és mit nem. Hisz csak ebbe tudott kapaszkodni. Kezdtem rájönni mennyire nem tudnak rólam semmit sem a barátaim.
-Az még pénteken volt! Változnak az idők!
-De 3 nap alatt? Az istenért Jane!
Tudtam,hogy igaza van. 3 nap alatt nem változhat meg annyira egy ember véleménye,mint az enyém Adamról.
-Adam nem is volt,a banda közt! Őt nem tartottam furának!
-De annyira fura!JANE!
Kétségbe ejtett,hogy hogy próbálja menteni a veszekedésünket.
-Különben is én úgy hallotam,hogy  mostanában Lizy-vel csókolózol!
Stef elfehéredett.
-Messziről kerülted a társaságom! Hogy mondhattam volna el?
Lassan a hangerőnk kezdett emelkedni. Egyre több ember meredt ránk. Viszont meglepett a válasza. Nem hittem volna,hogy tényleg Lizyvel jár. Nehéz volt bevallanom még magamnak is,de szörnyen féltékeny voltam. Nem arra,hogy őt szereti. Hisz én Adammal jártam. De az viszont fájt,hogy már nem szerelmes belém.
Nem itt akartam folytatni a társalgást,mivel megpillantottam Noort,és Lizyt ahogy felénk közelednek a tömegben. Stef is észre vette őket,és rendezte az arc vonásait.  Lizy könnyedén átkarolta Stefet,Noor pedig mellém állt. Eszembe jutott,hogy milyen csúnyán ott hagytam a parkban. Nem úgy látszott aki neheztel emiatt. De nekem bűntudatom támadt. Hogy lehettem ekkora tahó? A legjobb barátnőmmel.
-Igaz? Adam Ellikkel jársz?
-Kösz a kérdésedet Lizy. Nem is tudom...Minden olyan zavaros.
Csak most jöttem rá,hogy én magam sem tudom a választ a kérdésre. Ám azt észre vettem,hogy hirtelen mindenki számára nagyon fontos lett a társaságunk. Noor látványosan nem szólt hozzám. Tehát mégis csak neheztel, Stef is kerülte a pillantásomat. Elakartam nekik mondani mindent,amit lehetett. Már csak azért is mert nem utáltak meg. Még. Megpróbáltam felidézni,hogy mi lesz a következő órám.
-Nem beszélhetnénk meg ezt valahol másutt?
-De eljössz ugye?
-Persze! Nem hagylak ott megint...Sajnálom...Amit tettem..,
-Áh! Tinik vagyunk! Megengedhető nem?
Jól esett Lizy stílusa.
-Hol?
-Iskola előtt,fél 3-kor.
Azért ajánlottam ezt a késői időpontot,hogy tudjak még beszélni Adammal. Lassan kezdtek eltünni a diákok. Pár perc múlva megszólalt a csengő. Lizy egy könnyed csókkal búcsúzott Steftől,Noot pedig szó nélkül hagyott ott. Én a táskámban kutattam,az óra rendem után. Mondani akartam valami Stefnek. Mert szerettem,mint barátot,és semmiért sem veszítettem volna el. Lassan Stef is elballagott.
-Matek.
Megijedtem.
-Adam!
Olyan gyorsan fordultam meg,hogy bele szédültem. Adam mögöttem állt,és láthatóan nagyon jól szórakozott valamin. Magához húzott. Nem értettem mi ez a nagy szerelem,de jól esett.
-Bocsi. Hogy úgy letámadtalak Fizikán.
Egy grimasszal válaszoltam,de ezt nem láthatta.
-Stefnek ment?
Finoman eltolt magától. Már megint az a gonosz vigyor.
-Igaz! Féltékeny vagyok na!
Rá nevettem. Nem lehetett rá haragudni. Mert neki még a gonosz vigyora is kedves,és romantikus volt.
-De nincs okod rá.
Emlékeztetés volt.
-Tudom. Most már.
Tudtam,hogy megint elfogok késni matekról. De nem nagyon érdekelt.
-De azért máskor is letámadhatsz...Csak úgy.
Mindketten nevettünk. Valamiről beszélnem kellet vele.
-Most órára kell mennem. De beszélnünk kell. 3-kor a barátaimmal találkozom. Addig keress meg.
Csak egy mosollyal válaszolt,és eltűnt. Nem fogom megszokni-gondoltam.

Matekon is mindenki csak arról faggattak,hogy igaz-e.  Én nem nagyon válaszoltam. Hirtelen nagyon érdekelni kezdett,a kamatok kiszámítása. Egy percig azt hittem,hogy még a tanár is megkérdezi,igaz-e? Kezdtem meg bánni ,hogy  jöttem ma iskolába. És az,hogy Adammal nem nagyon találkoztam szünetekbe,még jobban lerontotta az élet kedvemet. Egyre jobban kezdtem érzékelni,hogy valami átváltozik bennem. Mindenkiben éreztem,valami -féle hangulat változást,és a fejem is iszonyatosan fájt. Lizy állt csak szóba velem a barátim közül. Egyre jobban vártam a délután 3-at. De nem tudtam,mit fogok nekik mondani. És sajnos ismertem Noort,tudtam nem fog egy könnyen megbocsátani. Egyre jobban féltem,hogy ez a hír,még eljut az apámhoz. Nem akartam kitenni ennek az idegességnek. A máski meg az volt,hogy tutira eltílt Adammtól. Nem mintha ez baj lenne neki,hogy továbbra is talákozzunk.de nem szerettem hazudni az apámnak. A matekot,a bioszt kibírtam,és csak ennyi órám volt aznap. Nem kis fáradságomba került,mire kiderítettem,hogy Adamnak egész 5-ig vannak órái. Ez kicsit,lehangolt,de legalább tudtam beszélni a barátaimmal. Noor végzett leghamarabb,4-kor. Stef és Lizy egy dupla órán vettek rész,így ők csak 5-kor végeznek. Intettem Noornak,ki vissza intett. Leült mellém,és csöndbe burkolózott. Nagyon nem akartam,hogy haragban legyünk,így magyarázatra nyitottam a számat,de Noor egy intéssel belém fojtotta a szót.
-Jane?Mi folyik itt?? Neked nem szokott barátod lenni. És miért pont ő? Stef? Azt hittem szereted...
Tudtam,hogy igaza van,és nagyon jól esett,hogy őt nem az érdekli,hogy mennyire leszek népszerű ezzel.
-Változnak az idők Noor. Már mi sem vagyunk olyan jó barátnők,mint azelőtt.
Jól tudtam mire céloz. Mielött anya meghalt.
-Te nem szóltál hozzám! Én akartam veled lenni,de folyton csak Lizyvel voltál.
-Azért mert nem tudtam,mit mondani neked!!És mindig ott volt Stef.
Válaszként átöleltem. Ő is megölelt,és pár percig csak sírtam a karjaiban.

Vissza jöttek azok a pillanatok,mikor meghalt az akit mindenél jobban szeretem. Ha bele gondolok,akkor rájövök. hogy most először sírok itt Jerse-ben. Jól esett. Noor elmondta,hogy mennyire hiányoztam neki,és hogy fontosabb vagyok neki,mint Lizy. Ez nagyon jól esett. Küldött egy sms-t Lizynek,és Stefnek,hogy ne jöjjenek,mert csak mi ketten megyünk. Éppen indulni akartunk,mikor megszólalt a telefonom. Noor előre ment,hogy hozza a kocsiját. Én ki halásztam a táskámból telefonomat,és anélkül,hogy megnéztem volna ki hív,megnyomtam a zöld gombot.
-Hallo?
-Jane? Itt az apád.
Basszus. Szóval megtudta.
-Apa? Szia...Miért hívsz? 5-re otthon leszek. Akkor majd megbeszélhetjük.
-Megint vele vagy? Azzal az Ellikel?
Vajon ki árulhatott be? Lizy?
-Kivel?
Időt akartam nyerni.
-Adam Ellik. Stef most hívott,hogy elmehetsz e velük,egy dupla randira.
Apa őrjöngött. Nem tudta elképzelni,hogy az egyetlen kicsi lánya egy Adammal randizik. De neki valószínűleg,tökmindegy milyen nevet hall.
-Miért nem mondtad meg nekem?
Miért nem? Talán azért mert annyira berögződött,hogy titkaim vannak,hogy eszembe sem jutott elmondani neki. De most sokkal nagyobb bajban voltam.
-Most Noorral vagyok. 5-re otthon vagyok.
-Ajánlom is kisasszony! Mert ha kiderül,hogy megint hazudtál,az életben nem találkozhatsz Adammal. És ha nem is Nooral vagy?
-Apa! Nooral vagyok!
-Már olyan sokat hazudtál! Miért hinnék neked?
-5-kor.
És lenyomtam. Bunkó voltam,tudom de Noor már idegesen dudált,és ha nem tettem volna le akkor még letilt minden jóról. A telefonomat a táskámba süllyesztette,és beszálltam Noor Opeljébe.
Bántott a lelkiismeretem,hogy olyan voltam apámmal. Noor nem kérdezett,semmit és ez nagyon jó volt. Úgy látszott,tudja hova megyünk,de nekem nem mondta meg.

A  kocsi halkan leparkolt Noorék háza előtt. Meglepődtem,hogy ide hozott. Noor apja volt a leggazdagabb Jeres-ben. Az övék volt az egyetlen cigaretta gyár,a városban. És ennyi bőven elég volt,hogy Noor soha ne gyújtson rá. Egy hatalmas villában laktak. Egy 3 hektáros terület,is járt a villához,ahol közel 50 kertész,dolgozik,a házban pedig 20 cseléd. Noora l nem igen töltenek el különösebben sok időt a szülei,de valahogy mindig is úgy éreztem,ez így jó neki. A kocsijához,mindjárt 3 ember rohant, és felváltva versengtek azért,hogy ők parkolhassanak le a kocsival. Noor,aki már megszokhatta,odadobta az első embernek a kulcsot,és már a ház ajtajánál állt. Én is követtem,és valami köszönöm félét,hebegtem,annak aki beszált  Noor helyére. A ház bent még gyönyörűbb volt mint kívülről. Mindenhol a barna,és a zöld színek váltakoztak. Csak a falak voltak gyönyörű májva szinűek. Az előszobából,rögtön egy márvány lépcső fogadott,amiből minden -féle mintákat faragtak ki. 2 szoba lány,éppen ezeket a mintákat tisztították. Mikor megpillantották,a gazdájukat,félve összerezeznek,és felsiettek a lépcsőn. Noor megvetően szisszent. A lépcső tetején,egy elképesztő barna terem fogadott. Mindenhol csak virágok voltak. Virágokat ábrázoltak a festett képek,és virágok voltak mindenhol elhintve,de inkább rózsák. A képek is csak rózsákat ábrázolt. Egy nagy ablak volt,a terem bal oldalán. Egy virágos kertre nyílt,ahol csak rózsák voltak,de a rózsák között egy fekete rózsa volt. Gyönyörű volt. Az első benyomásom,az volt,hogy egy dzsungelben vagyok. Noor már a következő teremben volt. Én is gyorsan utána siettem. A következő szobából,egy folyosó és 4 lépcső nyílt. 2 lépcső felfelé vezettet,egy balra,és egy pedig lefelé. Noor az egyik felfelé vezető lépcsőt választotta. Ez a lépcső az ő szobájába vezetett. Ez volt a legegyszerűbb szoba ami a villában található. Lilla színűek voltak a falai. Egy francia ágy állt, a jobb sarokba, a balban pedig egy íróasztal,egy géppel. Noor szó nélkül a gép elé ült,és behozta a a kedvenc oldalát:facebookot. Rögtön 20 értesítése jött. Ezért mindig is irigyelni fogom. Persze csak titkon. Már csak a gazdakasága miatt is,és azért is mert nagyon szép:népszerű. Én az ágyra ültem. Sokat időztem ebben a szobában. Persze még 8-9 évesen. De szerettem itt lenni. A fényűző életben. Noor kimérten felém fordult.
-Miről akarsz dumálni?
Ez meglepett. Persze már megszokhattam,hogy amikor az otthonában van sokkal ridegebb. De ő akart kérdezgetni engem...
-Öhm...Nem te akartál beszélni velem?
Az arca egészen más lett. A ridegséget felváltotta az izgalom,és a düh.
-Jaaa. De.
Várt pár percet mire belekezdett.
-Ki ez az Adam?
Csak reméltem,hogy nem lesz ez a kérdése. Nyeltem egyet. De kész voltam a válasszal.
-Új fiú. Kanadából költözött ide.
Arcán csalódottság jelent meg.
-És mióta vagytok együtt?
-3 napja.
-Ahhoz képest nagy a szerelem.
A hangulata megváltozott. Olyan undorodott lett. Először nem értettem hogyan érzem ezt de aztán rájöttem:angyal dolog.
-Szeretem.
Elpirultam a válaszomtól.
-Mit tudsz te a szerelemről? -fakadt ki.
-Nem sokat...De azt tudom,hogy kit szeretek és az ő.
Jól tudtam,hogy nekem kell kiengesztelnem őt,de nem tűrhettem,hogy úgy beszéljen velem...
-Összetör. Nem jelentesz számára semmit. NEM ÉRTED? SEMMIT!-sírva mondta az utolsó szavakat. Oda akaratam menni,de a kezével jelezte hogy maradjak a helyemen.
-Noor? Minden rendben van?
Bólintott. Felállt és ide oda járkált.
-Varázslat? Lehet.
Milyen varázslat?
-Miről beszélsz?
Hirtelen rám nézett
-Szerinted léteznek Angyalok?
Megmerevedtem. Tudja? Nem az nem lehet. Akkor miért kérdezte? Az arca kíváncsi volt,nem pedig bíráló. A hangulatára hagyatkoztam. Érdekelte a válaszom.
-Öh. Nem igazán. Ez olyan mintha vámpírokban hinnék...Te sem hiszel bennük igaz?
Izgatott lett.
-De! Én hiszek bennük.
Teljesen meg volt győzve a maga igazáról.
-Noor! Nem léteznek.
- Én csak azért kérdeztem,mert ismerek egy angyalt.
Mi??? Nem lehet
-És már a nevét is tudom!-nagyon büszke volt magára- Nem bizots de szerintem,és ne akadj ki, de lehet,hogy  Adamnak hívják.
A szoba forgott velem egyet.

-De nem tudom ki lehet az. Annyi Adamor ismerek. És ha a te Adamod?
Viccnek szánta,és rám nevetett.  Én mégsem tudtam nagyon nevettni. Egyrészem(nagyobbik részem)megnyugodott,de még ott volt az a 20% félelem. Ha Noor már ilyen közel áll ahhoz,hogy kiderísse az angyalok létezését...Lehet,hogy csak pár perc és lebukunk.De hogy jött rá erre?
-Jane jól vagy? Falfehér az arcod.-még mindig vicces kedvében volt.
Azt viszont láttam,hogy Noor az idegöszeolmlás szélén áll. Ezek a hirtelen hangulat változások,meg hogyha nem tudnám,hogy tényleg vannak angyalok...Akkor is azt mondanám,hogy örűlt. Ebből a szempontból jó,hogy ilyen,mivel ha majd-netán-elmondaná valakinek,senki sem hinne neki. De más részből,pedig ő a leggazdagabb lány egész Jerse-ben. Ez biztos jelent valamit.
Egyre rosszabul éreztem magam.
-Igen persze.-nyögtem ki nagy nehezen-De Noor,honnan veszed ,hogy léteznek angyalok?
Az arca megint megváltozott.De ezt már nem volt olyan könnyű beazonosítani. Valami féle határtalan düh,és türelmetlenség lehetett. A hangulata is ilyen volt. Mgint elkezdtett járkálni.
-Te... Legjobb barátnőd... Igazat miért nem?..
Összefüggéstleneül hadart.
-MIÉRT HAZUDSZ NEKEM?-Ordított rám.
Megillyedtem. Magamban Adam nevét suttogtam.
-TUDUM,HOGY TUDOD HOGY VANNAK ANGYALKOK!!-Sírt és nevetett egyszerre.-A LEGJOBB BARÁTNŐDNEK MI A FRANCNAK HAZUDSZ??
El kezdett esni a hó. A hallásom segítségével hallotam,hogy pár szobalány felénk siett. Elkaptam Noor kezét-aki közben nagyban tiltakozott-és gondolatban próbáltam üzzeni Adamnak,hogy oda megyek Noorral.