6.fejezet

Nekem nagyon tetszik! A következő milyen izgi lesz bakker:P Jó olvasást! és lécc KOMMIT
A hibákért bocsi! A gépem automatikusan javítja a neveket meg a szavakat! Próbálom átállítani de nem nagyon megy... Bocsi!  Nézzétek el nekem:)

6.fejezet

Persze ezt nehezebb volt megvalósítani,minta ezt gondoltam. Először csak arra gondoltam,hogy ne nyissanak be.  Az ajtó legnagyobb meglepetésemre meg is makacsolta magát. A 2 lány Noort a  nevén szólongattÁK. Noor pár percig nem nagyon értette,hogy mi van. De mikor kezdte felfogni,hogy mit akarok,csak hagyta és inkább csak érdeklődve figyelt,nem is tiltakozott.  Nem tudtam mit akarok csinálni. A legjobb barátnőm vagy őrült,vagy tudja az igazat. Nekem egyik sem túl jó.  A csuklójánál fogva húzogattam ide oda.  Hihetetlenül izgultam. Ha Adamnak igaza van én is megtudom csinálni ezt az eltűnéses dolgot. Valami baja lehetett Noornak,mert egyszerre sírt és nevetett.
-Ha ezt anyukám megtudja.
Ezt végképp nem értettem. Apjával még csak elvolt,de az anyját mindig is utálta. Én sem szerettem. Az anyja, Elizabeth, gyönyörű nő volt. A haja hosszú barna volt,és gyönyörű  barna szeme. Olyan karcsú volt amennyire csak lehetett. Mindenki aki csak látta megszerette. De én,hogy ismeretem mennyire nem tesz semmit sem a lányáért,nem rajongtam érte. Noor mindig is gyűlölte. Talán ez hozhatta idáig. Hirtelen megtoppantam. Adam? A telefonom. Hol lehet? A francba. Szombat óta nincs meg. A 2 lány az ajtó előtt egyre csak ordibált.  Ellengetem a kezét.
-Ha az ablakon kimásznánk,akkor a kocsidba eltudnánk jutni.
Hirtelen megálltam. Ez nem is volt rossz ötlet. De mi van ha elveszíti a fejét? És ordibál? Nem nagyon bírtam tovább. A legjobb barátnőm megörült,és nem jön -megint- Adam. Dühös voltam,és féltem is. Elkezdtem sírni. Noor mintha,csak irányítottak volna leült,és csak maga elé bámult. Francba. Nem tudtam mit csinálni,így leültem mellé. Érdeklődve nézett rám. Nem hagyhatom itt. Mert ha valaki hinne neki-nem hiszem,hogy ez lehetséges lenne-akkor lebukunk. Hirtelen Adam hangját hallottam. Mintha az egész szoba az ő hangjából állt volna. Jövök. Noor felé kaptam a fejem,de mintha semmit sem vett volna észre. A következő pillanatban Adam állt előttem. Szó nélkül a nyakába vetettem magam. Szorosan magához ölelt. Valószínűleg sokkal tovább tartott volna ez a pillanat,ha Noor nem lett volna ott. De így,hogy ott volt, gyorsan kibontakoztam Adam öleléséből. Halkan a fülébe súgtam.
-Noor. Segíts
Lassan eltolt magától. Nyilván látta,hogy  mennyire kivagyok. Noorhoz lépet. De Noor még nem is nézett rá. Megint elbőgtem magam. Nem nagyon tudott Adam Noora figyelni,mivel folyton csak rám figyelt. Próbáltam nem nagyon sírni. Vagy 5 perc telt el,mikor lassan rám emelte a szemét. Ha nem lettem volna ilyen ideges,valószínűleg boldog lettem volna ettől. De most csak aggodalmat láttam benne.
-M-mi van Nooral?
-Hát. Nem nagyon tudom,hogy mi van vele. Talán valamit csinált vele Emily.
-Emily? Ki az az Emily?
Teljesen össze rogytam.  Az ágyra estem. Miért pont Noor-t?  A legjobb barátnőm. Miért bánt? Adam mellém ült. Átkarolt,és csöndben nyugtatgatott. Noor közben a földre ült,és az ajtót bámulta.
-Ss- nyugtatott.- Minden rendben lesz. Rendbe hozzuk. Angyalok vagyunk.
Ez mosolyra késztetett volna,de csak további gondok merültek fel.
-A...szülei...így nem nem nem láthatják-dadogtam. Tudtam,hogy igazam van és ez így még jobban fájt. Adam is megmerevedett.
-Az én hibám ugye?-zokogtam
Talán az hogy most nagyon úgy tűnt elveszítem Noort...Talán emiatt ijedtem meg annyira,hogy elveszítem. De az is lehet,hogy csak azért ragaszkodtam hozzá olyan nagyon,mert ő volt az egyetlen olyan ismerősöm-az apámon kívüi-akit azelőttről ismertem. Mert ugyan nem voltunk olyan nagyon jobban az utóbbi időkben,de az hogy az egész gyerekkorunkat együtt töltöttük,közel hozott hozzá. Miért támadta őt Emily? És ki az az Emily?
-Jane bízol bennem?
Nagyon meglepett a kérdése. Miért olyan fontos ez? Pont most?
-Miért olyan fontos ez? Miért most?
-Kérlek válaszolj.
-Adam én 100%-ig megbízok benned.
Látszólag csak ennyire várt. Noor felé fordult,és intett,hogy menjek oda. Remegve álltam fel,és indultam felé. Leguggoltattam melléjük, Adam megfogta a kezem,és Noor kezét is. Lehunyta a szemét. Sejtettem mi fog történni.
-Adam! Várj.
Mindketten összerezzentünk. Noor szólt. Egy percre ránk emelte gyönyörű zöld szemét. A következő pillanatban már megint az ajtót bámulta. Kérdőn néztem Adamra. Nem volt kérdés,hogy Noor már megint nincs köztünk. Iszonyatosan fájt ezt látni.
-Mennünk kell.
Beleegyezően bólintottam,és már megint a könnyeimmel voltam elfoglalva.

Amsa nem nagyon örült nekünk. Mikor megpillantotta Noort,megváltozott az arc kifejezése. Eric és Elezar (mint mindig)a sarokban álltak. Jhos amint megjöttünk,oda jött hozzám. Az arcán széles mosoly terült el. Én viszont túl rosszul voltam ahhoz,hogy rá mosolyogjak. Adam durván eltolta Jhost az útból. Jhos csak mérgesen szisszentet,de nem tett semmit. Noor nem nagyon értette. De inkább nem is fogta fel. Eric rögtön hozzá lépett. Most először szólalt meg azóta,hogy megismertem.
-Mióta van ebben az állapotban?
A hangja gyönyörű volt,akár csak Adamé,de Adam hangja sokkal dallamosabb volt. Ericnek inkább olyan simogató hangja volt. Adam rögtön válaszolt.
-Nem tudom pontosan. Jane?
Összerezeznem. A hangom többször is megcsuklott.
-Én nem tudom. Szerintem 20 perce.
Eric érdeklődve figyelt,miközben beszéltem. Még sose nézett rám így egy férfi sem. Olyan félig mérges,félig szerelmes. Őszintén szólva undorodva mértem végig. Eric utána rögtön Adamra kapta a szemét.
-Lehet hogy vissza tudom hozni.
Nem tudtam mit jelent ez,de nagyon nagy megkönnyebbülés futott rajtam végig. Amsa még mindig tartózkodott tőlünk. Elezar szorosan mögötte állt. Eric Noor vállára tette a kezét,és nagyon elkezdett koncentrálni. Adam csak engem nézett , a kezemet masszírozta. Halkan a fülembe súgott.
-Itt nem tehetünk semmit,menünk ki hátsó udvarba.
Rémülten néztem rá. Itt hagyjam Noort? De beszélni akartam vele négyszemközt,így beleegyezően bólintottam. Egy eldugott ajtó felé húzzot. Amsa mérgesen meredt Adamra,majd előttünk teremt.
-Mi történt?
-Noort megtámadta Emily. Nyilván azért,mert megjelentem Janeel a suliban. Nem kellet volna. Sajnálom - fordult hozzám. Válaszoltam volna de Amsa közbe vágott.
-Jaj sírni fogok. Te nem tartozol ide. És ha Jane veled van akkor ő sem.
Nyoma sem volt a kedves,szép Amsanak. Helyette egy gonosz szép Amsa állt. Adam mérgesen felvonta a szemöldökét. Nekem viszont ehhez már nem volt türelmem.
-Kérlek engedd meg hogy itt lehessünk. Segíts.
Nem könyörögtem. Csak kértem. De látszólag ez is megtette a hatását.Kelletlenül arrébb állt,így kitudtunk menni a kertbe.
-Tanulnom kéne tőled.
-Mhm.
Magához húzott. Már megint sírhatnékom volt.
-Figyelj  jól most rám kicsi Jane.- olyan kedvesen mondta,hogy tudtam bármire kérne megtenném. -Felépül. Miatta kell a legkevésbé aggódnod. Hallod?
A kezével megemelte az államat. Én bólogattam csupán.
-Van valami kérdésed?
-1000 lenne.
Rám nevetett.
-Rendben.
-Először is mi baja Noornak?
-Emily rámászott. Vagyis pontosabban elvette a lelke egy darabját.
-Mit csinált?
-Emily így „táplálkozik”,elveszi az emberek lelkét. Ettől tovább élnek, csak nem éreznek,és nem tudnak gondolkodni.
-Ki azaz Emily?
-Persze mindig elfelejtem,hogy ti Jessicanak ismeritek.
Lefagytam. Hogy hogy Jessica tud erről?
-Jessica tud erről?Az egészről? Hogyhogy?
-Már régóta. Furcsálltam,hogy nem támadt meg. De jó hogy várt. Így széttéphetem ha rád emeli a szép kis szemecskéit.
Megijedtem ettől a hangsúlytól. 
-Ő is angyal?
-Mondjuk úgy,hogy ő inkább az ördög.
Viccnek szánta de egyikünk sem nevetett. Én még mindig aggódtam Noor miatt,de mivel Adam nem aggódót,én sem tettem.
-Miről is akartál beszélni? Még délben.
-Milyen rég volt. Istenem de rég.
-Igen rég volt. Szóval?
-Csak rólunk. Hogy most mi van. De most nem aktuális. Inkább Noor.
A szemét forgatta.
-Jane! Nem érted? Noor jól van, ne aggódj már. Rendbe fog jönni. Szerintem azzal segítesz neki ha erről beszélgetünk.
Most én forgattam a szemem.
 Sejtettem hogy igaza volt. Megfogta a kezem és egy pad felé húzott. Kint szállingózott a hó. Nagyon furcsálltam,hogy nem fázok, hisz csak egy fehér póló volt rajtam,és a fekete sálam. Adam mosolygott. Megadóan követtem. Leült,és maga mellé húzott, a kezemet a kezébe vette. Csak nézet, de szólalt meg. Várta,hogy én hozzam fel.
-Jó rendben. Beszéljünk a  kapcsolatunkról.
-Rendben!
-Mhm.
-Mi nem tetszik benne?
-Hogy mi?
-Mi nem tetszik a kapcsolatunkban?
Olyan derűsen mosolyogtam rá amilyen derűsen csak tudtam.
-Adam,nekem minden tetszik a kapcsolatunkban,ez a világ legjobb kapcsolata!
-Akkor teljesen összezavarodtam! Miért kell nekünk erről beszélnünk?
A kezembe vettem az arcát. 
-Azért mert fogalmam sincs róla,hogy mi ez köztünk.
-Mi lenne?
-Ezért kérdezem.
A derekamra tette a kezét. Közelebb húzott magához. Az egyik kezemet a nyaka köré fontam,a másik kezemet pedig az arcán hagytam. Mosolyra késztetett,és ő is mosolygott.
-Angyal vagy.
-Te is. A védangyalom.
-Úgy van.
-Örökkön-örökké.
-Ez tetszik.
-Nekem is.
Beletúrtam a dús hajába. Felkuncogott. A derekamat egészen közel húzta a testéhez. Én a nyakát fogtam, szinte bele csimpaszkodtam. Azt kívántam,hogy ez a jelenet örökké tartson,de nem tarthatott örökké. És erről Jhos gondoskodott is
-Fúúj!!!
Olyan gyorsan lendültem el Adam mellöl amilyen gyorsan csak tudtam. Adamot ez nyilván meglepte,az arcára tökéletes nem értetlenség  jelent meg. Én(mint azt már megszokhattam)egy pillanat alatt egy fa mellet találtam magam. Jhos kuncogott,Adam pedig gyilkos pillantást vetett felé
-Mit akarsz?-kérdezte Adam. Nem volt a hangjában semmi gonoszság,csak türelmetlenség.
-Janeel beszélni.
Ez meglepett. Miért pont velem?
-Noor?
Jhos csak bólintott . Jhos mellet teremtem,és már Adam is indult volna mikor Jhos nem helyeslően megrázta a fejét.
-Csak Jane.
-Nem. Ha ő megy én is.
Nem értettem,hogy miért akar megvédeni Jhostól.
- Jhos velünk van.
Motyogott valamilyen „ja tényleg -et”,aztán vissza ült a padra. Bocsánatkérően egy csókot dobtam felé majd Jhos után mentem.

A gyár ugyan olyan volt,mint amikor ott hagytuk,csak most Noor a földön feküdt eszméletlenül. Felsikoltottam,és felé rohantam,de Jhos acél kezei elkapták a derekamat.Ő csak mosolygott. Ekkor Eric lépett hozzánk.
-Nyugalom Jane. Noornak nem esett semmi különösebb baja,csak kiszívták a lelke egy darabját.
Elezar a hátérben gonoszul felnevetett,de én inkább undorodva figyeltem őket. Jhos is undorodott tőlük,éreztem a hangulatán.
-Perverz állatok.
-Lehet hogy azok vagyunk Jhos,de akkor te is.
Jhos egy pillanat alatt maga mögé dobott,és Ericre vetette magát.Gyorsan felugrott,így elém került,vagyis Jhos mögé. A száját csókra formálta utána pedig rám kacsintott. Tudtam,hogy most már nem undorodok tőle,hanem utálom. Mindez csak egy pillanatig tartott,után Jhos nyakát kapta el. Jhos fájdalmában felordított.
-Amsa.
Gyorsan megfordultam,és észre vettem ahogy Adam az ajtónál áll és támaszkodik a lehető legnagyobb nyugalommal.
Amsa mellette állt,és kelletlenül elengedte a vállát. A féltékenység olyan gyorsan költözött belém,hogy nem tudtam ellenkezni. Hisz hogyan tudnék versenyezni Amsa ellen?
-Eric hozzám-hívta,de inkább éneknek hangzott.
 Azonnal elengedte Jhost és Amsa mellet termet. Jhos összerogyott.
-Megtiltottam emlékszel?
-Bocsáss meg.
Amsa bólintott majd Jhoshoz lépett. Gyöngéden felemelte a fejét,és olyan szenvedélyesen adott csókot ahogy még nem láttam csóloni soha senkit.  Rögtön feléledt,és lehúzta maga mellé. Amsa felkuncogott,és hagyta,hogy  maga alá fordítsa. Mostővolt a földön,Jhos pedig felette. Jhos gyöngéden végig simitotta a kezét ahaján,erre válaszul Amsa megcsókolta. Eric kiment,Elezar pedig követte.

-Na?
-Nem tudom.
-Akkor most mire várunk?
-Jane ha valaki elveszti a lelke egy darabját,sose lesz olyan mint régen. Üres lesz a tekintette,és soha többé nem fog nevetni.
Mintha kést szúrtak volna belém. Szóval mégiscsak elveszítem Noort?
-Eric. Kérdezd meg Ericet.
Adam kelletlenül felnyögött.
-Ki hívott?
-Mi lesz Nooral?
Eric Noorhoz lépett.
-Nem igazán tudnám megmondani. Szerintem nem épül fel.
Hogy mondhat ilyet?
-NEM!-sikítottam
Térdre estem. Vissza akartam menni abba az időbe mikor még nem ismertem sem Adamt,sem Amsat se senkit ebből az életből,csak Noort,az én Nooromat. Sírtam csak sírtam, és sírtam. Szóval már nem kell föl innen. Itt halt meg, miattam. Még sosem volt barátja, és most először veszekedtünk , valószínűleg utoljára is. Adam a vállamra tette a kezét,de én leráztam magamról. Hirtelen úgy éreztem az ő hibája , hogy meghalt. Jhos  és Amsa láthatóan abbahagyta a csókolózást , és Jhos mellém ült. Őt nem zavartam el,mivel arra már nem volt erőm. Nem tudom meddig foghattam Noor kezét,és meddig sírhattam mellette,de egy idő után mindenki ott hagyott, csak Jhos nem.  Ő mellettem ült és csak nézett. Mikor már úgy éreztem nem tudok többet sírni felemeltem a szemem és kinéztem az ablakon,ezek szerint már este volt,mivel sötét volt
-Hány óra?
-Fél 9. De addig maradsz amíg csak akarsz.
Csak bólintani tudtam,mivel megint elfogott a sírás. Újabb 1 óra múlva megint elfogytak a könnyeim.
-Mi lesz vele?
-Még lehet,hogy felébred.-mikor ezt kimondta megint könnyek gyűltek a szemembe,ezért gyorsan folytatta-De ha nem akkor vissza visszük a házba,és úgy teszünk mintha csak elaludt volna,de sose ébredne fel.
-Haza kell mennem.
Megfogta a szabad kezem,és felhúzott volna,ha nem ragaszkodom görcsösen Noorhoz,így csak ő állt fel. 15 percembe telt elengedni Noort.
-Hogy akarsz haza menni?
Ahelyett,hogy válaszoltam volna,eszembe jutott,hogy fogalmam sincs mi van Adammal.
-Hol van Adam?
-Nem tudom,de nem lesz semmi baja. Inkább menjünk haza.
Egy percre megint a semmiben lettünk (nagyon jó érzés volt,hogy nem éreztem Noor hiányárt),és aztán az ajtónknál. Jhos a fülembe súgta,hogy a szobámban vár, és eltűnt. Én pedig benyitottam a házamba. Apa az asztalnál állt,és újságot olvasott. Biztos meghallotta,hogy megjöttem mert a nélkül hogy meglátott volna elkezdte mondani a magáét.
-Mi volt ezzel az 5-tel? Hogy mikor érsz haza? Biztos,hogy nem Nooral voltál,hanem azzal az Ellikel! Oh ha a szemem elé kerül...
Ekkor vett észre. Nem tudom milyen állapotban lehettem,de apa arca mindent elmondott:egyszerre volt sajnáló,és ijedt.
-Istenem mi történt? Bántott? Megölöm!
Én megint elsírtam magam nem tudtam válaszolni,csak a karjaiba estem. Próbáltam megszólalni de teljesen ki voltam készülve.
-Mi történ Jane? Adam?
Megráztam a fejem.
-Menj aludni reggel megbeszéljük.
Nem szóltam semmit csak felmentem a szobámba. Levetkőztem,beálltam a zuhany alá,és pizsamámba öltöztem. Mire kiléptem a fürdő szobámból Jhos az ablak előtt állt. A fejem teljesen üres lett. Mikor anya meghalt akkor is ez történt. Apa akkor elvitt pszichológushoz,azt mondta,hogy annyira megviselt anya halála, hogy az agyam automatikusan blokkolja az emlékét. Leültem az ágyamra, Jhos mellém ült.
-Mióta tart ez Amsaval?
Látszólag meglepte,hogy ezt kérdeztem de válaszolt.
-1 napja.
-Azt hittem nem kedveled.
-1 napja oda jött hozzám,és csak lesmárolt én meg vissza csókoltam. Ennyi.
-Tényleg nagyon szép lány.
Jhos nevetett.
-Igen tényleg az. De nem hiszem,hogy ez sokáig fog tartani. Hisz Amsanak ott van Eric meg Elezar. Ők mindig jobbak mindenkinél.
-Én utálom Ericet. Szerintem  nem normális.
-Ez kedves,de valljuk be nagyon jól nézz ki.
-Hm. Meddig akarsz itt maradni?
-Te mit szeretnél?
-Hogy elmond mi van Adammal.
Belepirultam a válaszomba.  Jhos forgatta a szemeit. Felállt mellölem,és elkezdett fel alá járkálni.
-Csak egyszer képzeltem,hogy ez a nagy szerelem megszakadhat. Csak egyszer! És megint tévedtem!
-Szóval?
-A ház előtt áll,és várja hogy elmenjek. Elmenjek?
Nem akartam megbántani de nagyon szerettem volna ha elmegy és kettesbe maradhassak Adammal.
-Jhos nem akarlak megbántani,de szeretnék Adammal beszélni. Kérlek.
Cak bólintott,és már fordult volna el mikor utána szóltam.
-Köszönök mindent. Te vagy per pillanat a legjobb barátom.
És már el is tűnt.

Amint Jhos eltűnt,Adam már a szobámban állt. Megint sírni volt kedvem. Adam szemeibe is könnyek gyűltek,és szinte egyszerre futottunk egymás felé. Mikor már ölelt halkan ismételgette a fülembe,hogy nagyon sajnálja. Már 11 lehetett mikor kibontakoztam az öleléséből.
-Sajnálom. Annyira sajnálom.
-Nem a te hibád. Jessicáé.
-De  ha nem találkoztunk volna akkor nem halt volna meg Noor. És nem fájt volna neked ez ennyire.
Mikor befejezte a mondandóját,már az ágyon ültünk.
-Bocsánatot kel kérnem. Mikor kiderült,hogy mi van Nooral. Nem akartam olyan durva lenni. Szeretlek Adam. Tiszta szívemből  és sosem fogom meghazudtolni magam!
Adam olyan erősen húzott magához,hogy belefájdult a kezem. Az egyik kezét a derekamra tette a másikkal pedig a hajamba túrt. A kezemet az arcára tettem,és olyan erőszakosan csókoltam ahogy még soha senkit. Ő is vissza csókolt nem kevésbé erőszakosan mint én. Mikor elengedte az ajkaimat(csak hogy levegőhöz kapjunk) halkan a fülembe súgott.
-Annyira szeretlek.
-Szeretlek.
És megint bele merültünk egymás csókjába.
Már egy jó ideje csókolózhatunk mikor elengedtem. Ő azonnal távolabb lépet. Én a számhoz kaptam és az ágyhoz léptem.
-Ez durva volt.
Adam elmosolyodott.
-Mit szeretnél csinálni? Talán folytassuk?
-Szívesen mondanék igent,de hulla fáradt vagyok. Inkább aludjunk.

Mikor felébredtem Adam már nem volt mellettem. Elszomorodtam, bevallom. Felültem és az órámra néztem. Már fél 10 volt. Tudtam hogy csak 1-kor lesz órám így nyugodtan feküdtem volna vissza. De eszembe jutott Noor. Noornak már 8-ra be kellet mennie a suliba. De nem megy be. Soha többé. Tegnap este még nem akartam emlékezni rá,és a sokk miatt még sikerült is. De most,hogy rájöttem mi történt igazából elsírtam magam. akkor most mit kell csinálnom? Úgy kell tennem mintha még élne? Még nem gondoltam végig mikor csöngött a mobilom. Stefan.
-Jane, szia! Minden rendben?
Vissza nyeltem a könnyeimet és válaszoltam.
-Igen.
-Csak azért hívtalak,hogy nem tudod hol van Noor? A tanár nagyon mérges volt,hogy nem jött be.
A könnyeim csak úgy patakzottak az arcomon. De hangtalanul.
-Én... sem hallottam róla... semmit.
Bele kapaszkodtam az ágyamba.
-Jól vagy?
NEM!
-Persze... Szia.
-Szia.
És bontottam. Az ágyamra rogytam. Nem voltam benne biztos,hogy eltudom játszani mindenki előtt,hogy Noor még él. Mikor tudom az igazságot. Hogy meghalt, és  hogy csak miattam. De azt is tudom,hogy Jessica ölte meg. És mikor ezt végig gondoltam, már tudtam mit fogok tenni. Hirtelen elfeleltettem Noor hiányát,és a saját fájdalmamat. Csak megakartam bosszulni,még hozzá Jessican. A szekrényemhez léptem,hogy megnézzem melyik ruhámban fogok -életemben először- ölni. Végül egy fekete pólónál döntöttem,és egy fekete farmernál. A conversemt valahogy a lábamra rángattam. Az iskola táskámmal nem sokat törődtem,hisz nem lesz szükségem tankönyvekre. A lépcső nem nagyon volt akadály. Csak gondolnom kellet,és már lent is voltam. Apát sehol sem láttam,de nem is érdekelt. Csak látni akartam ahogy Jessica szenved. Amint kiléptem az ajtómon(majdnem kettétörtem) megjelent Adam. Ha nem lett volna gyilkos kedvem boldogan rá mosolyogtam volna. De csak tovább siettem. Azt viszont elkellet ismernem megint nagyon jól nézet ki. Arca feldúlt volt. Olyan türelmesen követett(hiába voltam emberfelettien gyors,ő gyorsabb volt nálam),hogy megálltam és türelmetlenül néztem rá.
-Hoztam volna neked ágyba reggelit.
KIT ÉRDEKEL?
-Öhm...kösz de nem kell. Megyek ölni.
Nem látszott meglepettnek.
-Nem hiszem,hogy így kellene elintézned.
-Ha nem így akkor hogy? Beszéljem meg vele? Vagy hogy gondoltad?
Egyre idegesebb lettem.
-Először is nyugodj meg. Aztán elmondok mindent a Sikoltókról. És megígérem hogyha a történet után még mindig megakarod ölni Emil... elnézést Jessicát,akkor állok elébe, sőt segíteni is fogok.
Nem hangzott rossz alkunak,de én most akartam végezni vele. Ezt Adam is láthatta.
-Nem akartam ezt. De rá kényszerítettél. Kérlek ne haragudj majd nagyon.
Értetlenséget tükrözött az arcom.
Hozzám lépett és legalább olyan szenvedélyesen mint este, megcsókolt. Minden gyilkos düh elszállt belőlem,sőt minden érzelem elszállt belőlem csak Adam iránt érzett határtalan szerelmem. Ezt kihasználva a karjába kapott,és felvitt a szobámba. Azt kívántam,hogy ne tegyen le, hanem csókoljon még erősebben, szabaduljunk meg a ruháinktól és az egész napot töltsük az ágyban... De ehelyett letett az ágyra és megszakította a csókunkat. Mérgesen néztem rá.
-Tudom tudom. De hallanod kell.
Kicsit elfelejtettem a csókot,de még mindig ez az érzés dominált bennem.
-Hajuk szerelmem.
Erre csak egy szenvedélyes csókkal válaszolt.
-Hosszú lesz!
-Ha mérges leszek úgyis lenyugtatsz a sajátos módszereddel.-duzzogtam
-Pontosan szerelmem.
És elkezdte mesélni életem legijesztőbb történetét