2011. január 31., hétfő

9.fejezet

Egy kicsit össze csaptam, de nekem tetszik:P Már kész van a 11. mindjá teszem. Csak legyen legalább 2 komm:))














9.fejezet.

Úgy tűnt az életem teljesen megváltozott. Egyrészről sose fogok tudni megbocsátani 100%-ig Adamnek, de a másik részem örülten szerelmes belé, és valószínűleg az erősebb része. Adammal minden nap együtt vagyunk, szinte minden percben.
Persze mindenkit letablózott az átalakulásom. Én sem éreztem azt, hogy ez én lennék. Mikor a tükörbe nézek, nem a megszokott arc néz vissza. Ez egy bombázó arca volt. Természetesen minden ember megfordult utánam az utcán, még a nők is. De más részről pedig boldog voltam, hogy ilyen lettem, mert így senki sem kérdőjelezi meg – még én sem – hogy Adamhaz tartozom. Apa sem akarta elfogadni teljesen az átalakulásomat. Elmondtam neki annyit amennyit tudnia kellet, vagyis keveset. Viszont a kapcsolatom a szerelmemmel felhőtlen volt. Szinte minden egyes percben együtt voltunk. És ezt nem úgy kell érteni, hogy még wc-re is együtt járunk, nem. Az angyaloknak van egy olyan különleges képességük, hogy ha akarnak, akkor nem is gondolatait olvasták egymásnak hanem inkább, érezzük a másik helyzetét.
A szárnyam még úgy mond nem nőtt ki. Csak akkor kapom meg, ha már legalább egy embert megvédtem. De minden más képességem kifejlődött.
Képes voltam mások tetteit előre látni. Igaz csak annyira, hogy 1-2 másodperc, de legtöbb helyzetben ez is elég.
Tudtam az összes nyelvet. Csak hallanom kellet, és legyen az süket beszéd, vagy arab 1 perc alatt megértem és beszélem.
Ösztönösen tudom, ráhangolódom minden emberre. Azt mondom nekik amit hallani akarnak. Bármitől megvédem magam.
Ezt akkor fedeztem fel amikor véletlenül megvágtam magamat. Egy perc sem telt el és már nem volt sebem, csak egy karcolás, de az is eltűnt. Persze utána tovább kísérleteztem. Minden kicsit is éles dologgal megvágtam magamat, de minél kisebb volt 1 vágás annál hamarabb gyógyult be. Gondoltam arra is, hogy megöljem magamat, de nem mertem. Aztán ott volt a varázslat.
Ha valamire erősen koncentráltam felemelkedett, eltűnt, vagy éppen szétesett. Azt tette amit akartam. Kimerített mikor ezt csináltam, de egyre jobban bírtam. Minden esetre imádtam.
Az állatok azt tették amit akartam, hogy megtegyék. Ezt akkor fedeztem fel mikor az iskola kabala madarát kérleltem gondolatban, hogy repüljön el jó messzire és megtette. Utána tovább kísérleteztem, mint mindegyik erőmmel.
Eszembe jutott, hogy elköltözök apától. Nem voltam benne biztos, hogy megengedi. Csak 16 és fél voltam. A lányok az én koromban még azt sem tudják mi a szerelem. De én tudtam, és azt is hogyha apával maradok, csak veszélybe sodornám. Viszont azt sem tudtam, hogy hova mennék. Semmi esélyem sem volt a tervem megvalósításában, de tudtam, hogy megakarom csinálni.
Csupán 1 hét telt el azóta, hogy Adammal újból össze jöttünk, de annyi minden megváltozott, hogy úgy döntöttem, mostantól számolom az új életemet. Például a barátaim az iskolából már egyaltalán nem állnak szóba velem.
Stef és Lizy megkérdezték, hogy mi van Nooral. Azt a felelet kapták, hogy elment, és soha többé nem jön vissza, mert külföldön tanul tovább. És azért nem köszönt el mert, olyan hirtelen jött a költözés. Senkit sem lepett meg, mert ismerték Noort.Stef úgy tett mintha semmi sem történt volna, így én is hasonloan cselekedtem. Tudtam, hogy nehéz lesz, de angyal voltam, és volt egy barátom, aki mindent megtett volna értem. Így elkezdödött a második életem ami, reményeim szerint, sokkal jobb lesz mint az első.


Megtudtuk, hogy Amsa miért hívott volna össze minket, ha nem ölöm meg majdnem Jhost. Amsanak egy lányt kellet megvédenie Jessica-tól. Jessicanak szüksége van a lányra, mert az ő lelkével mindennél erősebbnek érezné magát. Ugyanis a lány a valaha élt legerősebb sikoltó, Anna lányának az unoka testvére. Semmilyen erőt nem örökölt, de Jessica attól tart, ha ő nem öli meg, majd valamelyik másik társa teszi meg. Amsa kapta a feladatott, hogy megvédje Kartiet. Kartie egy olyan városból származik, ahol csak gazdagok élnek. 14 éves, és azt hiszi az egész világ az övé. Tudja, hogy Jessica rá vadászik, de annyira nyilván valónak tartja, hogy megvédjük, nem is aggódik. Karite szülei úgy tudják, hogy Elezaral, az új pasijával, fog eltölteni több időt. Annyira bíznak a lányukban, hogy simán elengedték. Természetesen Elezar még nem is látta Karitet. Amsa találta ki az egész mesét.
Mindenki megkapta a maga feladatát. Eric és Jhos Karite szüleire vigyáznak, Elezar és Amsa Jessicat figyelik, és én meg Adam Kariteval leszünk minden percben. Tudtam, hogy alkalmas vagyok a munkára, de izgatott a dolog, hogy mi fog történni. Szombat délutánra ígérkezett Karite érkezése. A gyárba hozta Adam. Nem tetszett, hogy akár egy pillanatra is megkel válnom tőle, de beleegyeztem. Szinte érezni lehetett a feszültséget. Lopva Jhos felé néztem. Ő nem viszonozta. Tudtam, hogy mit érez. És nem voltam boldog, hogy ezt tettem vele. Hirtelen kinyílt az ajtó és belépett Adam. Szó nélkül a karjaiba vetettem magamat, és erősen megöleltem, aztán szenvedélyesen rátapasztottam a számat az ő szájára, és amilyen erőszakosan csak tudtam, ott tartottam. Nagy örömömre viszonozta a csókomat. Mikor elengedtük egymást, csak akkor néztem körül a teremben. Először semmit sem láttam, csak a többiek szégyenkező pillantásait. Aztán pontosan Amsa előtt meg pillantottam Karitet. Leesett az állam. Kartie nem volt magasabb mint én, sőt talán egy fejjel kisebb is volt. Az alkata karcsú, de ugyanakkor még is csúnya. A haja hosszú szőke, de fekete csíkokat festetett bele. A szemét erősen kihúzta feketével, amitől káprázatosan festett, és szerintem nem volt rajta több smink, csak egy kis szájfény. Egy hihetetlen rövid szoknya volt rajta, ami szorosan keresztezte sima lábait. Igaz esett a hó, de még csak egy harisnya sem volt rajta. Magas sarkút vett fel a szoknyához. Rózsaszín mini toppot ami talán, csak a mellét fedte le, és hozzá egy bőrdzseki ami nem volt becipzározva. Az övén egy nagy koponya volt. Körmeit feketére festette, és egy pirszing volt a szája alatt. Mindent össze vetve, olyan volt mint egy 18 éves, legalább. Minden cucca márkás volt. Mikor látta, hogy befejeztük, oda lépett hozzánk.
- Helo! Az én nevem Kartie, és tetszik a pasid.
Annyira letablózott az amit mondott, hogy nem nagyon tudtam megszólalni. A hangja erősen csengett a fülemnek, és mire felfogtam, hogy mit mond, már félre is lökött, és Adamre vetette magát. Adam kezeit erőszakosan a hasára tette, és nem engedte hogy levegye, és már csókolta is. Adam talán egy pillanattal később tolta el magától, mint azt én elvártam volna tőle. De Kartie nem engedett. Felemeltem a kezemet, és Kartie egy perccel később már a levegőben repkedett. Adam azonnal oda ment hozzám, és átfogta a derekamat. Én azonnal megbocsátottam neki. Kartie sikítozott, mire letettem. Elezar mellé lépett, csak annyira, hogy ne tudjon Adam elé menni.
- Te szajha! Hogy merészelsz?!
Adamhez hajoltam, és szenvedélyes csókot nyomtam a nyakába, majd elé léptem.
- Kartie. Nem vagy jobb nálam, és ha még egyszer a pasimra, akár rá nézel! Engem nem érdekel, hogy ki vagy, de ha egy kézzel is hozzá érsz, esküszöm megöllek. Ne merészelj a közelébe menni. Megértetted?
Csöndben maradt.
Amsa elvitte, hogy megmutassa a szállodáját, én pedig Adammal együtt a gyár egy elhagyatott termébe léptünk. Itt szokott velem gyakorolni. Persze mindig megver, ha arról van szó, hogy ki tudja gyorsabban letámadni az ellenfelet. Most viszont úgy sejtettem, hogy nem a kiképzésem miatt hozott ide. Amint becsukta az ajtót, magához vont, és a nyakamba temette az arcát.
- Bocsi. Hogy úgy leordítottam a fejét, a leendő barátnődnek!
Mérgesen félszúszant, én pedig felnevettem. A kezemet a fejére tettem és szabály szerűen ráugrottam. A lábaimat a dereka köré fontam, ő pedig megtámasztott. Így forogtunk, vagy 5 percig, és mindketten felhőtlenül boldogak voltunk. Mikor letett, csak akkor vettük észre, hogy a teremben minden ócska limlom a levegőben repült, körülöttünk. Mindketten nevettünk.
Egy 5 perces csókolózás után, Adam intett, hogy üljünk le.
- Szerinted képes leszel arra, hogy megvédd Kartiet?
Ez a kérdés gyomron ütött. Hisz ha ő nem biziik abban, hogy képes vagyok rá, akkor mégis ki?
- Nem bízol bennem?
- De! Csak nem voltam biztos benne, hogy te hiszel e magadba. Jane...
Mikor a nevemet mondta már a nyakamnál volt. Én úgy tettem, mintha észre se venném, és folytattam a beszélgetést.
- Én bízok magamban. De őszintén szólva, nem tetszett ahogy lesmárolt...
Hirtelen abba maradtak a csókok. Kezével kényszerített, hogy nézzek a szemébe.
- Vissza toltam.
- Igen, igen, igen. De mégis! Kicsit hagytad, hagy csócsálja a szádat!
Elfordultam tőle. Utáltam amikor veszekedés felé közelítettünk.
- Mondjuk így...?
És megcsókolt, gyengéden, nekem kicsit túl gyengéden. Folytatni akartam a veszekedésünket, de túl csábító volt a gondolat, hogy a karjaiban legyek, ezért bele mentem.
- Nem egészen...
- Akkor így...?
És erősebben zárt a karjaiba.
- Közelít...
Ekkor az egész testemet az ölébe vonta, és teljes formájában csókolózni kezdtünk. Ez vagy úgy 10 percig tarthatott. Mikor mindketten elengedtük egymást, hogy levegőhöz jussunk, csak akkor jutott eszembe a normális életem.
- Mennem kell.
- Mi?- kérdezte, szinte pánik szerűen.
- Sajnálom, de holnap töri dolgozat. Egy hét és vizsga, nekem meg még be kell adnom egy esszét.
- Megcsinálom! Maradj!
Már fel is álltam. Ő még mindig a földön hevert.
- És akkor, hogy fogok vizsgázni? Semmit sem fogok tudni!
Kezeit a fejére tette mintha nagyon fájna. Én viszont már ismertem a trükkjeit.
- Szia.
És már ki is léptem a szobából. Mindig megdöbbentett, hogy mekkora ez a gyár. Ahol mindig ébredtem, az csak az elő szoba volt. Ahol Adammel szoktam gyakorolni, azt volt a néhai dolgozok öltözője, és csak utána jött egy kis kert, amit már Eric épített, utána meg az igazi gyár. Azt is megtudtam, hogy a gyár régebben opel kocsikat gyártott. A fő részében, még nem voltam.
A napjaim nagy részben úgy teltek, hogy iskolába mentem, köröbelűl 4-5-ig, utána rögtön ide, találkozok Adammel, gyakorolunk, és csak utána haza. Ezért legtöbbször csak 11-12-kor érek haza, mivel a gyakorlások 50%-a azzal megy el, hogy Adammel faljuk egymást.
Az előszobából, Eric ragyogó mosolya köszöntött. Mióta megpróbáltam megölni, csak még jobban rám indult. Ahányszor csak találkozunk, csókot dob, és úgy tesz mintha elájulna. Felemelt kézzel jeleztem, hogy hagyjon, és a táskámhoz léptem. Mire felegyenesedtem, Adam már előttem állt.
- Elmennél búcsú nélkül?
Táskámat a vállamra akasztottam, és az ajtó felé indultam.
- Tudod már nagyon unom, hogy nem akarsz bele törödni,hogy nekem ÉLETEM van!
- Hé állj már meg! Jane!
Már kint voltunk a parkolóban (amit rendbe hoztam), mikor megragadta a kezemet.
- Ne haragudj már! Csak nem akarom, hogy elmenj!
- Én sem akarom. De vannak köteleségeim.
- Igazad van! Bocsánatott kérek.
Megfogta mindkét kezemet, és vágyakozva nézett rám.
- Persze, hogy megbocsátok Adam! Csak arra kérlek, hogy próbáld megszokni.
Az arcomra egy csókot nyomott.
- Már meg is szoktam!
Mosolyt csalt az arcomra.
- Én vagyok a legszomorúbb, azért mert el kell mennem. Szeretlek.
A másik orcámra is nyomott egy csókot.
- Én jobban. Szeretlek.
Átölelt, én pedig elmerültem a szerelemben. Nem tudom, hogy meddig állhattunk így, de egy éles hang miatt egyszeribben szét libbentünk. Kartie állt előttünk.
- Meg zavartam valamit?
Ugrani tudtam volna, de csak mosolyogva nemet intettem, Adam pedig még boldogabban helyeselt nekem.
- Adam szeretném, ha elkísérnél, vacsorázni! Nagyon félek egyedül...
Vicsorogni volt kedvem. Adam kocsija, a parkolóban, már megint a levegőben volt.
- Csak akkor ha Jane is velünk tarthat.
Mosolyt erőltettem az arcomra. Nem akartam egy féltékeny barátnő lenni, ezért illedelmesen válaszoltam.
- Ó nem, nem. Mennyetek csak! Nekem úgyis tanulnom kell. Adam este jössz?
Kartie felkapta, Adam pedig lehorgasztotta a fejét a válaszomra.
- Komoly? Jöhet Adam? Ó ez olyan izgi! Megyek szólok Ericnek, hogy ne keressenek!
És már a gyárban is volt. Mikor Adam megbizonyosodott róla, hogy már hallótávolságon kívül van, hozzám fordult.
- Miért?
- Tanulnom kell. Jó mulatást!
- Jane! Gyere már!
- Én veled ellenben nem vagyok egy féltékeny ember! Nyugodtan menj ha úgy tartja kedved! Ha te az ilyen kicsikre buksz... Menny!
Mint én, úgy ő is hamar felkapta a vizet.
- Tudod, én mondtam, hogy nem megyek vele! Neked kell olyan nagyon tanulnod, nem nekem! Istenért! Pont egy gyereken kell összevesznünk?
Felemeltem a kezemet jelezve, hogy nem kívánom tovább folytatni a beszélgetésünket. A busz megálló felé indultam, de hallottam ahogy utánam kiállt:
- Jó menj csak!
Eltöröltem a kezemmel, egy könnycseppet.


A buszon ültem, mikor rá jöttem, hogy csakis magamat hibáztathatom. Hisz én engedtem el, és én vesztem össze vele. Mi van ha tényleg csókolózni fognak? Nem Adam nem tenne ilyet velem. Csak egy megálló volt a házunkig. Szórakozottan szálltam le a buszról, és indultam a bejárathoz. Már fél 10 volt. De nem érdekelt.
Bent apa már tv-t nézett. Intett, nekem meg eszembe jutott, hogy mi a tervem.
- Apa? Beszélhetünk?
Lemondóan kikapcsolta a tv-t.
- Persze kicsim. Miről lenne szó.
Nagy levegőt vettem.
- Ugye emlékszel arra amit 1 héttel ezelőtt meséltem neked?
- Persze, persze.
- Ha itt maradok, akkor csak nagy veszélybe sodornálak. De ha viszont elköltözhetnék... Minden más lenne. Nem lennél ilyen nagy veszélybe. Mielőtt válaszolnál csak gondolj bele! Kérlek.
Pár percig csak a semmibe bámult.
- Hova költöznél? Adamhez?
Ha akkor még együtt leszünk, úgy gondoltam.-gondoltam
- Igen. De nem lenne semmilyen szex, se semmi. - Még csak 16 éves vagy! Nem lenne tiszta a lelkiismeretem...
- Rendben. Felejtsd el. Jó éjt.
Már indultam is az emeletre mikor utánam szólt.
- Jane!
Azonnal vissza mentem.
- Igen?
- Megígéred, hogy mindent 2-szer meggondolsz mielőtt megtennéd?
Nem akartam hinni a fülemnek.
- Persze!
- Olyan jó voltál, mikor meghalt June. Valamivel viszonoznom kell. Plusz ismerlek, és csak akkor kérnél ilyet tőlem, ha tényleg szeretnéd. Szóval igen Adamhez költözhetsz. De csak 2 hónap múlva. A vizsga időszak után.
Megöleltem, és felmentem a szobámba. Mikor becsuktam magam mögött az ajtót, csak utána kezdtem el őrjöngeni. MEGENGEDTE! Igaz csak 2 hónap múlva, de ezt a 2 hónapot már játszva kibírom! És utána Adam! Mindent megtehetek amit eddig nem tehettem. Az egész szobám a levegőben volt.
A telefonomhoz kaptam – apa vett egy újat- és tárcsáztam Adam számát. Mikor már felvette, csak akkor jutott eszembe, hogy haragban vagyunk.
- Jane! Azt hittem nem hívsz. Jól vagy? Úgy röstellem amit tettem. Nem kellet volna olyan durvának lennem.
Ha eddig gondoltam is a támadómra, most már teljesen elfelejtettem.
- Én voltam a hibás! Sajnálom. De jegeljük. Azonnal gyere ide! Mondanom kell valamit!
Hirtelen megszakadt.
Nem telt bele 10 perc sem, Adam már a szobámban állt.
Nem tudtam, hogy hogyan viselkedjek. Hisz haragban voltunk, nem egészen 2 óráig. A kezemet ösztönösen eldugtam a hátam mögé, csak hogy ne vegye észre a harci sérüléseimet.
Fáradnak tünt, de nem volt mérges, mint mikor ott hagytam.
A nyakába ugrottam.
- Megengedte! Adam! Megengedte!
Viszonozta az ölelésemet, de utána eltolt.
- Ki és mit?
- Charse! Hogy hozzád költözzek!
Látszott az arcán, hogy ezt még nem tudja feldolgozni. 1 perc múlva már az ágyon hevertünk. 2 csók között szakítottunk időt egy-két kérdésre.
- Mikor?
Csók.
- Vizsga időszak után. Vagyis 2 hónap.
Csók.
- Szeretlek.
És megint csók.
- Nem kellene tanulnod?
- Kit érdekel?
- Tetszik a hozzá állásod. Bár ilyen lettél volna 2 órával ezelőtt is.
Úgy tettem mintha nem is hallottam volna meg. Felültem, ő pedig kényelembe helyezte magát.
- Mi volt Kartie-vel?
- Semmi. Csak egy hamburgerre vittem. De kit érdekel Kartie? Hozzám költözöl Jane!
Elöntött a boldogság mikor kimondta.
- Pontosan!
Végig simította a hajamat.
- Tudod, hogy mit jelent ez?
- Hogy a nap minden percében élvezhetjük egymás társaságát?
Bólintott.
Nem tudtam meddig akar maradni, ezért átöltöztem. Nem úgy tűnt, hogy szeretne elmozdulni a helyéről. Én bekapcsoltam a gépemet, és a gyűlölt esszére fordítottam minden erőmet. Ami nem volt könnyű miközben tudtam, hogy a világ legjobb pasija a szobámban ül, de nem vagyok mellette.
- Nekem valami nem stimmel Kartie-vel.
Felhagytam azzal, hogy a tanulásra figyeljek. Felé fordultam, hogy megcsodálhassam tökéletes testét.
- Kartie-vel? Vele semmi sem stimmel. Mégy csak 3-4 órája ismerem és máris azt gondolom róla, hogy egy hm... fura alkat.
Felállt és elém sétált. Vissza tartottam a levegőmet, hogy ne zavarjam meg a gondolataimat, amik most elég gyorsan cikáztak a fejemben. Vissza fordultam a gépem felé.
- Komolyan. Olyan furcsa. Nagyon emlékmeztett valakire. Csak nem tudom,hogy kire.
A hajamat rendezgette, és közben szórakozottan beszélt hozzám.
- Egyébként Kartie-vel 10 percet voltam. Nem nagy szám a csaj.
Forgattam a szemem. Felé fordultam.
- Oké. Megbocsátottam, de többször ne beszéljünk róla oké? Semmi kedvem ennek a pisisnek a tulajdonságait hallgatni.
Felemelte a hajamat, és csókot adott a nyakamra.
- Akkor miről beszéljünk?
Most először kérdezte meg, és csak egy olyan költői kérdésnek szánta, én mégis megakartam tudni dolgokat.
- Komoly? Kérdezhetek?
Azonnal abbahagyta, és leült az ágyamra.
- Akkor kérdezek.
Bólintott.
- Miért lettem egy szőke bombázó?
- Mikor átváltozol a szervezeted automatikusan felcseréli a géneidet. Mivel arra vagyunk programozva, hogy megvédjük az embereket. Bárhogy néztél ki azelőtt, még szebbé tesz az átalakulás.
- Nem tudok vissza változni?
Nemet intett.
- Kartie mennyi ideig lesz velünk?
Nem tudtam mi lesz a válasz, de már most fintorogtam hozzá.
- Amíg meg nem öljük Jessicat.
A gépemet véglegesen kikapcsoltam. Feladtam, hogy a tanulással foglalkozzak. Adamnek felajánlottam, hogy aludjunk 1 ágyban, de ő a földet választotta, egy matraccal. Jó éjt kívántunk, de én még nagyon sokáig nem bírtam elaludni, mivel még mielőtt lekapcsoltam volna a lámpát észre vettem, hogy a sebem amit a támadom ejtett rajtam, egy szabályosan elhelyezkedő csillagot alkotott. Nem tudtam miért nem gyógyul be. Mikor kinéztem egy kísértetiesen ismerős szempár szegeződött rám. Összerezzentem, de mire szóltam volna Adamnek, eltűnt. Az ablak viszont megőrizte a helyét – egy csillag volt bele karcolva.

4 megjegyzés:

miranda írta...

Szuper lett a fejid ! :) Adam 4ever!! Várom a folytatást :)
puszi: bubí*

Hanni írta...

szia.nagyon jo lett a feji már nagyon izgulok hogy mi lesz velük.én azért kicsit joshnak is drukkolok.puszi hanni

Katelin írta...

MindenkiJhos drukker:DJhos FOREVER!!! Ennyit tok mondani:D

Johanna. írta...

igen igen.. :D Josh♥ :D egyébként nagyon szuper feji lett :D:D ha van kedved nézz be hozzám is : http://ajovom.blogspot.com/ :D xoxo (:

Megjegyzés küldése